Kiss Ottó: Égi tinta

A régi versek égi versek,
feltámadnak, mint a holtak.
Mese után, elalváskor
ők vigyázzák lent az álmod,
ők üzennek fel a holdnak:
nézzen be a kisszobádba
tavasszal és őszi éjjel,
hozzon neked könnyű álmot
egy szép égi költeménnyel!
Gyűjtsél megint gesztenyéket
a gyulai óvodánál,
és amikor megyünk haza,
az égalja vörös legyen
– hajnalra a szél hajadba
fényes égi kottát tegyen.

A régi versek égi versek,
feltámadnak, mint a holtak:
hóhullásos téli éjjel
ablakodra rátapadnak
hangtalan a pehelytollak,
puhán, mintha egyik ősöd
teste nélkül arra járna
– mint amikor vattacukor
tapadt rá a plüsspandára.
Az udvari barackfánál
a friss hóból újraépül
Pamacs kutya és a Pajti,
azt álmodod, velük játszol,
s ott van megint nagymama is,
három bárány és a jászol.

A régi versek égi versek,
feltámadnak, mint a holtak:
nyári éjjel, ha elalszol,
arcodon a holdfény játszik,
mert a költők ott dalolnak.
Arany János balladát ír,
Sinka István búsan táncol,
édesapád verseiben
az ég alatt csak te látszol.
Battonya és Gyula között,
Vésztőtől Nagyszalontáig,
a Körösön, Száraz-érnél
holdfény terül szét a tájra:
újra szép lesz, mi már szép volt,
s újra fáj, mi úgyis fájna.

 

Kiss Ottó: Égi Tinta / zeneszerző-hangszerelő: Kovács Zoltán, előadó: Bognár Szilvia