On:
In: Szépirodalom, Vers

Hazánkban, fiúk, nem szabad csalódni, mert olyan az, mint az édesanyánk. Ugyanazt főzi folyton, s hajtogatja: hogy ezt szeretjük. »Egyél még, fiam!« Konyhájában ütött-kopott edények, ami meg új, az tőlünk idegen. Falán a régi esküvői képük, »Ugye szép asszony voltam?« – kérdezi. Sosem volt szép. De ne vegyétek észre. MenjetekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Télen a fák közt Vágytam a nyárra, aztán a nyár nem hozott szabadságot. Vicsorgó vérszomj és csöppnyi bosszú ketrece volt. Kivergődtem belőle, azt hittem: felhőkig ugrom közben. De csak a nyár múlt el, otthon sirattam. Tompán nyomult a tél belém, velem összevegyült, hidegen elvett minden ígéretet: szerelmet, napot, eget. VégülTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ott úszhatnék A folyót figyelem, ahogy a bajt, a kemény létet elválasztja tőlem. A túlsó partot nézem, fényeit: velem szalad, ahogy itt szaladok. Így kéne, hogy az életemen át, középen folyjon végig egy folyó. De hosszában, hogy mindig ott legyen a túlsó part, ahova nem megyek. Mert félelem nélkül mitTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A felnőttkorral, azzal van a baj, mert fiatalnak lenni könnyű, öregnek meg, látom, veszélytelen. De mi van közte? Nyíló tavirózsák, poros szekérút két falu között, a pszichodrámacsoport testszagú, érettnek gondolt feltevései, a kettéfűrészelt lojalitás, alvás tapintatos, vonakodó lakástulajdonos barátok ágyán a nappaliban. Mindezt csak azért, hogy fiatal maradjak, mint aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem tudok úgy elmenni pince mellett, hogy ne juss eszembe, te dohszagú mélyek vitéze, patkányok arája, áradó salakban gyémántsziget. Nem tudok úgy fölmászni kupolába, templomtoronyba, hogy ne szimatoljam, hol van az Isten. Közben irigyellek: tudtad, hogy ő nincs. Tudtad, hogy ki nincs. Ha ritkán öltönyt-nyakkendőt veszek, nem hasonlítok rád, klasszikusTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Vágytam a nyárra, aztán a nyár nem hozott szabadságot. Vicsorgó vérszomj és csöppnyi bosszú ketrece volt. Kivergődtem belőle, azt hittem: felhőkig ugrom közben. De csak a nyár múlt el, otthon sirattam. Tompán nyomult a tél belém, velem összevegyült, hidegen elvett minden ígéretet: szerelmet, napot, eget. Végül tisztán és üresen mentemTovább…