On:
In: Szépirodalom, Vers

mint a padláson kilukadt tágulási tartályból a víz ‘ ‘ ‘ ‘ ‘ ‘ alattomosan szivárog belőlem a kedv mindketten furcsa jeleket hagyunk a tágulási tartály biztosan javítható   A vers első közlésként 2025. decemberében a Litera-Túra Művészeti Magazinban jelent meg.    Fotó: Ulrich Gábor portréja / Magyar Narancs  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„A gyerek tudja az igazságot.” – Ez volt a címe egy híres novellájának, ami persze félig-meddig hazugság volt. Ájszák Zinge (I.B.S.) szürke kalapjában és fekete napszemüvegében egy kicsit olyan volt, mint egy titkosügynök. Pedig csak ő kapott Nobel-díjat a suttogó jiddis mondatokért. Szerette a fügét, a datolyát és a földimogyorót…Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Mostanában, midőn minden időmet e regény – a Lőj az ördögre – megírása köti le, eszembe jutnak azok, akiket ismertem, és már nem élnek. Emlékszem rá, mennyire akarták ezt vagy azt. Kijelentették, hogy szerintük. Örültek, megsértődtek, harcoltak, győztek, vesztettek. Boldogok voltak, ha úgy történt, ahogy ők szerették volna. Mi maradtTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mint a bejgliben a mák a termékenység és a szaporaság jellemzi a csernozjom táptalaját két oldalán fenyőfák pisztáciamarcipánja cibálja a karácsonyi fellegeket és a havat a földre szitálja csak megrepedt mézeskalácsminta * a hóesésből kicsípek egy marékkal a ház külső fala akár egy szégyenfal mered fölém festékszóróval rajta a nevedTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A párás ablaküvegen tenyeremmel dühösen maszatolom el rajzomat. Már megint ketrec. Meglátom az asszonyt az esőáztatta utcán, ahogy jön a Fekete Macska felé. Hajlott hátú, fejkendős, bőven túl a hatvanon. Látszik, megviselte az élet, hosszú, mély barázdák futnak végig az arcán. Én mégis egy cingár, cserfes kislányt látok magam előtt.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mint akinek hagyaték az árnyéka, És gönce, miben utcára léphet, Feslett utazótáska rég emésztett konca, Mint akinek hegekről ismerős A térkép, mit elfeküdt, Kinyúlt bőrként hord magán, És a sérthetetlen élet Aura-ábrándja dugába dőlt, Mint akinek kézzel írt végrendelet a délutánja, És most a saját fogyatékában, Akárha sejtjei koldusa lenne,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mint akinek hagyaték az árnyéka, És gönce, miben utcára léphet, Feslett utazótáska rég emésztett konca, Mint akinek hegekről ismerős A térkép, mit elfeküdt, Kinyúlt bőrként hord magán, És a sérthetetlen élet Aura-ábrándja dugába dőlt, Mint akinek kézzel írt végrendelet a délutánja, És most a saját fogyatékában, Akárha sejtjei koldusa lenne,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Bambán bámulom, ahogy egy vándorpoloska sokadik körét rója a házmesternétől kapott krumplifőzelékes fazék peremén egyensúlyozva. Most tétován megfordul, és újabb körbe kezd, az ellenkező irányban. Vajon mi késztette erre? Elhatározása nem tűnik túl szilárdnak, egy negyedkör után ismét irányt vált, aztán újra és újra. Fáradtan fordítom el a fejemet… ATovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Anyám elfutottak előled a sovány rétek mérgezett föld szerelme lettél európa szégyene országos átok volt amit rád mértek az évek álmaidat nem robbanthatták szét a felhőkbe gyűrt törvények politikusok szónoklatai tiéd maradt a cél az országot újjépíteni Anyám száraz lábbbal keltél át a végtelen vizen mint az Isten átbukdácsoltál azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hallgass úgy, mint amikor a fürdőszobában, két kézzel a mosdónak támaszkodva vártad a teszt csíkjait. Hallgass úgy, mint amikor először kezedbe vetted a fekete-fehér ultrahangos képet. Hallgass úgy, ahogy a férjed, amikor egy gyertyafényes vacsoránál megmutattad neki. Hallgass úgy, mint amikor kezed a pocakodon pihentetve megpróbáltad kitalálni, az a kidudorodóTovább…