Micsoda bódult örök-bizalom! Tévedhetetlen tavaszi virágzás. Szirom feszül, dúlt öröm csöndbe lázmáz. A jót követjük el ismét vakon. Milyen élni szabad szabadalom! Borzongás remeg, a szél szerte vágtáz. Hullongó fehér sziromfényes áldás. A lét túltesz minden javallaton. Vetkezik az égben selypeske csillag. Mennyi meztelenség illan, lebeg. A láz csupaszul komolyodvaTovább…
Elmesélem neked, most milyen a tavasz, mikor gyümölcsfák langyos szirma havaz, felébred, s boldogan futkos sok halk bogár, fény villan, s eloszlik a hajnali homály. Míg élek, itt leszel minden tavaszban, minden érted sírt, idéző szavamban. Min könnyen, szívesen léptél, hajlong a fű, s jó a hasznos tájba feledkezni, haTovább…
Előzetes Szeretetlen sírni az ólnál, a léckerítés árnyéka pont a szívemre vetült és vérzett. Senkit nem vártam ott, a röfögő magányban, de fellélegeztem, amikor mégis megláttam. Akkortól kezdve hiába szüntelen féltem. Földre vetett zsákon kiterítve, felkötött állal, pedig ő is szép ígéretet kapott. Annyi remény ég el, mert vakok vagyunk,Tovább…
Csak ami édes, mi nem keserű, ami nem gyász, csak villanó vigasz, a halálon is átlengő derű, csak a hazugság, és nem az igaz. Mézgás talány csurranva megzavar, feledni, feladni kell, mi ború, az álmatlan éj már búcsút takar, csak az ifjú, s nem a hajlott korú. Csak a kacérság,Tovább…
A pillanat Tom Aspy első játékfilmje: egyensúlyozás a szakadék felett Mind gyanútlanul élünk a család, a rokonok, a barátok, és a mindennapi teendők burkában. Ha fel is villan bennünk valami szörnyűnek a gondolata, megtaszítva a szívünket, igyekszünk gyorsan másra gondolni, belemenekülni valami tevékenységbe, szerelmi lázba, valóságos vagy látszatos boldogságba. ÉsTovább…
AZ ÉN-LÉNY Úgy szerettem egykor, ki rám játszó tükörből kitekint: néz riadtan most mint hiány, s az én-lény fázik idekint. Volta szemem izzó parázs, lett árnyékolt ,pernyés hamu, voltam kaleidoszkóp varázs, lettem ijedt hamis tanú. Jó volna még ismét ravasz öncsalással lenni magam, kit megbolondít a tavasz, s szédül, akárhaTovább…
Közeli lett itt bármiféle távol, ahogy üzensz az elnémult halálból: a szögesdrótok már bennünk feszülnek. A kóros eszmék látszólag elültek Európában, rendel béke fénye: azoké, kiknek ügyes leleménye az új rend, mely ó-törekvést kiszolgál: egyenlők között szalutál a bolgár, polák, magyar, tót, rác, s persze a többi, ki az újTovább…
Akartam lenni én is büszke,bátor, s zabi sorsom gyáván szájon csapott, hétköznapok aláztak mindahányszor, sötétbe zártan éltem,, mint vakok. Rám számolt a megélhetés parancsa,. Olyan alja tettekbe is sodort, melyektől irtóztam oldalba kapva, s ki szeretett, pírban engem okolt. Minden percem lett kínzó próbatétel, s nem hozott pénzt fájdalmas énekem.Tovább…
Szédült ifjúság Szédült ifjúság csodásan üres gőgje: csupasz szélben semmi se számít, tett már az is, ki meghalni ügyes, s ölelhet, aki el se jut a vágyig. A külsőből minél többet mutatni, közben a sivárság bentről világít, ricsaj-meztelenség ámulva ámít: olyan vagyok mint te! – ezzel mulatni. Szélsebesen vetkőzni aTovább…
Ajándéknak érzem, hogy itt lehettem, ki szeretett, azt magamként szerettem, fogékony voltam a szelídre, jóra, hajlottam békén az emberi szóra, amíg mások az életemre törtek, én csöndben akartam látszani többnek, vigyáztam, mást semmivel sose sértsek, és senkit nem tekintettem cselédnek, nem szolgáltam ügybuzgón aljasoknak, s bántott: az ember így lealjasodhat,Tovább…