On:
In: Próza, Szépirodalom

Negyven után két fekete inged legyen. Kell a váltás, gyakran fogsz temetésre járni. Ne vegyél elő se számológépet, se üres lapot. Ne kezdj számolgatni és lineáris egyenleteket felállítani, nem vezet sehova. A valóság azért értékes és azért tragikus is egyben, mert rajta kívül nincs más; olyan, amilyen, ez van, ésTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Kicsik voltunk még, és mindannyian apró termetűek. Hasonló korunk ellenére az ő alkata szembetűnően kisebb volt. Alig beszélt. A játékot inkább szemlélte, mint hogy velünk játszott volna. Félt, szinte remegett, nehogy olyan veszekedésbe keveredjen, amelyik verekedésbe torkollhatott. Verekedés közben azonban lassan-lassan sebzett oroszlánná vált. Ilyenkor erősen és feltartóztat- hatatlanul ütött,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Mit csinálsz bent ennyi ideig? – Mindjárt végzek. – Az nagyon jó lenne. Egy ideje már nem csináltam semmit a fürdőszobában, csak álltam és gondolkoztam. Az öblítőmadzag végét fogtam, de nem mertem lehúzni. Néztem a vörös foltokat a székleten. Mi a fene ez? Mi bajom lehet? Hisz mostanában nemTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Vacakol a lábam, kislányom. – Anya, az nincs rajtad, este levettük. – A maradék lábam vacakol, miért nem érted? – Még csak hajnali három van. – Érdekes, te nem nézted az időt, amikor gyerekkorodban felsírtál. – De anya, ne kezdd megint. – Főzzél kávét, vagy a műlábamat rakd fel,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Mi ez a zenebona, te is hallod? Ezt kérdeztem a téren alkalmi padszomszédomtól. – Hogyne hallanám, heh, tudom én, messziről jön, fújja a szél, nem gondolod? Ez lehet magnó, rádió vagy tévé is, érted? Válasz közben indokolatlanul rángatta a vállát és rázta a kezeit. Hiába, a csavargás is művészetTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Felnőttkorában az ember bőre már jól zár, nem tud kibújni belőle. Színezheti, festheti, tetováltathatja, de belülről ugyanaz marad. Itt ülsz a konyhai asztalnál, több mint egy órája, indulásra készen. A bőröndöt már ötször átnézted, minden szobában ellenőrizted a villanyt és az ablakokat. Megállapítod a tízedik alkalommal is, hogy a pénzTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A kávézó nyitott felső teraszát választottam. Úgy ültem le, hogy az óceánra nézzek, ő meg velem szemben legyen. Az óceán minden irányból körülvette arcát. Ez volt portréjának háttere. A hatalmas kék erősen hullámzott, és nagy fehér habokat vert fel a levegőbe. Ezt odalent nem láttuk ilyen tisztán, mikor a parton,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Nem szeretem az olyan filmeket, amelyekben az igazság csak a legvégén derül ki. Utálom őket, mert végig úgy nézed, hogy nem látod át igazán, nem érted, csak rakosgatod a történet elemeit, a hozzá tartozó képekkel, szavakkal és hangokkal. A film világában a váratlan véget katarzisnak nevezik, a prózában pedig ügyesTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Az éhségtől émelyeg a gyomrod, miközben minden étel szagától, sőt a gondolatától is elfog az undor. Ha mégis eszel egy keveset, az étel hamar távozna a testedből, mintha belsődet nem tartaná kellemes helynek; idegenkedik tőle, félti magát beteg sejtjeidtől, inkább menekülne, átszaladna rajta. Elmész a vécére, de nincs erőd eztTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A faluszéli házunk lépcsőfordulójának kis ablakából minden reggel látom őt a völgy felé lépkedni, a tizenegy birkájával. Mindegyik birkának nevet adott, a birkák neveit megtanította nekem. Bevallotta, hogy a legkisebbeket jobban szereti. Én is azokat szeretem jobban. „Issz, issz” – ezzel a szóval terelgette a kis nyájat, mely ék alakbanTovább…