Egyszer régen
egy szerelmes lány és egy szerelmes fiú,
bár inkább nő és férfi kisgyerekkel
a másik gyerek a nő hasában,
menekültek a családi viszály s a
felhőbe burkolt jövő elől a bizonytalanságba.
A férfi tanulni vágyott,
az asszony teremteni otthont mi sajátjuk.
Gondolták, talán a füstös vonat
nem hozza utánuk a változtathatatlant.
Mentek, mendegéltek reggeltől estig,
mondhatnánk, hogy este nyugovóra tértek,
de nem volt se otthon, se nyugovás.
S akkor egy tavaszi éjszakán
az asszony titokban, hogy férje se tudja,
egy józsefvárosi utca lehúzott redőnyű
helyiségébe betört egy lakatossal,
pontosabban az ügyes lakatos kinyitotta
a redőny és az üzlethelyiség ajtajának zárját.
Akárhogy is nézem, ez igazi betörés volt.
Ez lett első otthonuk, ez az ötször öt méteres
üres tér, egy vízcsappal, a mennyezetről lelógó
villanyégővel, hol nemrég még reggeltől estig
órabérben diót törtek idegen asszonyok.
©Láng Eszter alkotása