Én nagyon szeretnék egy rendes hazát, egy kedveset, egy szerethetőt és lazát. Ahol nem lophatják el senki álmait, és ne nevessetek, nem vagyok ál-naiv, de itt hevítik a rosszat és jegelik a jót, soha nem késsük le a süllyedő hajót. És semmibe veszik a gyengék igazát. De ki akarja folytonTovább…

Egyszer régen egy szerelmes lány és egy szerelmes fiú, bár inkább nő és férfi kisgyerekkel a másik gyerek a nő hasában, menekültek a családi viszály s a felhőbe burkolt jövő elől a bizonytalanságba. A férfi tanulni vágyott, az asszony teremteni otthont mi sajátjuk. Gondolták, talán a füstös vonat nem hozzaTovább…

a nagyon érzékeny pillanatok elillannak alig hagynak nyomot sőt ami megmarad hamis de visszatérnek egy durva érzékletben ahogy az angyalok megállítanak egy pillanatra hogy mégiscsak észrevedd amitől elfordultál volna   ©Gősi Ferenc fotográfiájaTovább…

A lélek nagy selyemállat átnyúlik mindenen, ami érdes nem pólyázza be csak kipárnázza a betöltetlen helyeket mégis mindig üresek új és új diákokkal kell megtöltetni a teret. Elmélázni jó, mondják, az ember mégis inkább a rücskös padra ül törje csak föl a fenekét szenvedni könnyebb unatkozni nagyon nehéz.   ©PappTovább…

Egyérintőt játszik a tekintet. A pillanat közös erőterében májusi napfény kalandozik. Ahogy ott áll, kihívón, mozdulatlanul, egy gipszangyal. Ahogy megmozdul: elektromos áramütés. Sokat ígérő a száj széles áramlásvonala. A nyak- szirtet verdeső vörös haj-korbács. A szándék tiszta üvegén átvilágító hellénarc. Szemében szabadalmazott gyönyör. Ezt a nőt nagyon. Mint egy kontinens,Tovább…

Ülök egy kikövezett parkban, egy gazdátlanul kopott padon, lábam alatt közbeszerzett kavics csikorog, közmunkások kapirgálnak unottan, kivágott, egészséges fák csonkjai mellett bólogatnak némán a régi villanyoszlopok. Elgondolkodom múló életen, jajgathatnék, hogy lassan jön a halál s már semmi dolgom, mondhatnám, nem én bajom a történelem, s nem siránkozom minden botorságonTovább…