Akár a kék
Akár a kék.
A folttalan, derült.
A fény vak tágassága.
Nem a szem.
Nem éles fény, nem részvét, nem az élés
forró, kavargó, folyton újuló
sebei, tüze, vergődése: nem.
A lélegzet a fatetők felett.
Nem-nézve nézni.
Tisztán, mint az ég.
Születésnapi vers
Leányvári Enikőnek
Száll a felleg, változó ég
rendeződik szüntelen,
áll az ember, eltűnődik
fellegen és életen.
Mit miért tett? Jól csinálta?
Vagy lehetne más vajon?
Benti táját szél zilálja:
„elmereng a múltakon”.
Mind, mi fájt és mind, mi bántott,
minden szúrós törmelék
egy-egésszé összeáll most,
s ép-egésze épp elég,
mint az égbolt: változatlan,
mint a felleg: változat,
minden élő pillanatban
épülés és áldozat,
kép a képre, szín a színre,
színről színre hogy ne láss,
átkavarja ízről ízre,
mint a szél, a változás,
ám egész az ég felettünk,
szivárványos kupola,
éli-nézi minden tettünk:
egy a sok s a sehova,
helyben állva körbeforgat,
törmelékből megteremt:
szédülésben mégis jól vagy,
nincsen káosz, csak a rend.
©Ursprung Zsuzsanna festőművész alkotása
A versek forrása: Szabó T. Anna hivatalos oldala
https://www.facebook.com/annatszabo
A Szerző engedélyével.
SZABÓ T. ANNA (Kolozsvár, 1972. június 4. –) József Attila-díjas magyar költő, műfordító, író.