Halmai Tamás versei

NAPI SZAKASZ

Ha a sziromzat szíve a rózsának,
fejét hol hordja? Ha a repülés
levegő képessége, nem madáré,
mit tud a madár, hogy angyal testvére?
Ha nővérem a hetedik napon
jogarát fénybe tartja, olvasmányunk
a teremtés második hetéről vall.

 

JELENLÉT

Reggelein az ember sejtről sejtre
újra felépül. Felépíti újra
magát benne a tiszta eredet,
szótlan imádság szellős terebélye,
jelenlét, melyből fények húznak hasznot.
Műalkotásként kezdjük, s piszkozattá
omlunk estére. Egyszer nem lesz este.

 

FELLEGEK

A gyávaság próbáját ha kiállom,
a szakadék énekét napszállatkor
és hogy „többet gyengeséggel, mint ésszel”,
akkor lopott látásom lesz a lényre,
ki nevetésével imádkozik,
s Isten szomorú jókedvét a földön,
mint fellegek a mennyben, megörökli.

 

©Ursprung Zsuzsanna festőművész alkotása 

 

A versek forrása: A Szerző

HALMAI TAMÁS (1975-) József Attila-díjas költő, esszéista, kritikus, 65 kötet szerzője.
A pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumban érettségizett 1993-ban, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemen (napjainkban: PTE) végzett magyar irodalom–tanár szakon 1999-ben.
Eddigi munkahelyein magyartanári, napközis nevelői, iskolai könyvtárosi, kulturális rendezvényszervezői, sajtófelelősi, valamint szerkesztői, korrektori munkakörökben dolgozott. Jelenleg szerkesztő a Napút Online-nál.
Pécs-Somogyban él.
Szerzői blogja: Felhőposta – Versek, prózák, vízjelek