mint csigatészta a felszínen,
lassan úszom el a tegnapról
megmaradt sárgarépák között,
a magára hagyott alapanyagok
roppant hálójában hányódom
és nagymamámra gondolok,
aki fakanállal a kezében
gondosan dobott bele minden
hűtőben sínylődő zöldséget a fradilevesbe,
mert az ő generációja sose hagyja,
hogy megfonnyadva,
minden egészen tönkremenjen,
míg az enyém inkább kidobja a kukába
s vesz egy újat a hűtő penészedő belsejébe,
talán úgy kellene gondolkodnom, mint ő,
s addig főzni, ameddig ízes lesz,
egy virslikarikán pihentetem testem,
ahogy belemártom, ráncosra ázik a tenyerem,
mert az élet olyan, mint a fradileves,
ahogy mindig mondta a fazék fölé hajolva,
hordozza a múlt elhagyott darabkáit,
mégis minden jó és finom benne van.
©Hemm Lilianna alkotása