mint csigatészta a felszínen, lassan úszom el a tegnapról megmaradt sárgarépák között, a magára hagyott alapanyagok roppant hálójában hányódom és nagymamámra gondolok, aki fakanállal a kezében gondosan dobott bele minden hűtőben sínylődő zöldséget a fradilevesbe, mert az ő generációja sose hagyja, hogy megfonnyadva, minden egészen tönkremenjen, míg az enyém inkábbTovább…
Azt élem, amiből vagyok. Kiméri egymást fény és feketeség. Nem tudom, a vállamra tett kéz ugyanazé-e, aki egykor megszólított. Csak türelem. Lassan kiegészülök. Az idő rám rajzol, színez, átsatíroz; mást nem fejez ki, mindig önmagát. Tisztulni a csendig. Már készülök. Szembenézni és elrejtőzni újra. Igazságosnak lenni a múlthoz. Vadrózsa fonTovább…
és ketten. vagyunk sötétbarnán ölelkező szemeinkben Áradó lustabarna örömben, pupilládba szorul a tágas pillanat! Vele mozdul a világ, vele mozdulok én is – fekete cseppje fickándoz : összeszűkül, kitágul újra! Megmerülök. Bársonybarna tükörtó közepén a mélység Medrünkben lágyan fürdőzik a meztelen, parttalan meleg. lassan készül, fészkelődik, hangolódik rám, színesül aTovább…
Nem kaptál kölcsönt, mégis vagy adós, az ilyen balfék mindenütt kapós, ha baj van vele, csihadj, leintik, így volt ez eddig, így lesz ez mindig, ha nem tanultad meg, megtanulod, vagy te szegény és méretes tulok, de hát mit csinálj, erre neveltek, kik Dózsa trónjánál szerepeltek, melegítették a tüzes fogót,Tovább…
Lehelet Ragadd meg s formáld amíg meleg Gyúrj belőle halvány vigaszt sovány kegyelmet Míg keresztül fú hajnali sejtéseken, száraz csontokon, van idő elmerengeni bűnön és bocsánaton. * Lassan múlok I. Lassan múlok, ösztöneim, mint délibáb az éhszomj távoli horizontján fáradoznak bennem. – tovább. Némán ülök a tükörrel szemben, Kérdőre vonom,Tovább…
1. Almafa Otthon vagyok, azt álmodom, körém gyűlve barát, rokon, nem látom őket csak tudom, hogy ott vannak, az ismerős tárgyak meg olyanról faggatnak, hogy az ujjnyomomat őrizzék-e még. Nem tudok felelni, nincs módom az illemre, talán majd máskor válaszolok mindenre. Itt majdnem felébredtem, de a fáradtság visszarántott vagy talánTovább…
Redő vagy fénytelen arcomon, Egy mosolygós, néma ránc. Szerelmes illatod hordozom, Tested még megbabonáz. Remegő, vézna ujjamon Már gyűrűk sincsenek (Nem bírják el), de a lelkem Az játékos kisgyerek. Kórházi ágyamon fekve Csak infúziót iszom. Isten, ha megjelenne, Nevetnék rajta, bizony. Ha ördögöm látogatna, Nem zavarnám el … Sakk parti,Tovább…
KÉNY-SZER Belekényszerültem rég a virtuális térbe. Az elképzelt valóság csak itt ad örömöt. Figyelmet halmozok érintésekért cserébe, míg szótlanság ölel magányos falak között. Konok dacból fordítok a kegyelemnek hátat. Sértettség és közöny: naponta szíven hasít. A fojtó csönd torkában is felduzzadt a bánat: minden pillanat életben maradni tanít. * RégótaTovább…
Légy erős! Feküdj ágyamba, fejedet hajtsd párnámra, és várj türelemmel míg el nem alszol. Meglásd újra együtt leszünk. Minden ölelés, minden nászunk emléke újra megrészegít, megkapja helyét megint. Reggel búj bele ingembe, jussanak szövetéből beléd testem részecskéi. Érezd bőrödön tenyeremet! Vegyél a tányéromból, legyek egy falat a szádban, igyál aTovább…