Petőcz Andrásnak dadogom
reggelente
felhőket
gombolyítok
magamban felhőket
a vonat mellett
vörös csíkként
a harag
ablakok
és vörös mozdonyok
melyeken
a Nap
és haj és illat
hogy ne kelljen
Nap és ablakok
indulunk
hogy ne kelljen
azt a keveset
vissza
volna vissza
kellett volna
meztelen vállak
vörös vonalak
harag
szeméthegy
óriás
a Nap
ordító férfiak
pupilla
és dőlésszöge
aluljárók
pohárba gyűlik a
vissza kellene
felhőket
és ablakokat
az idő vászonvégeit
a harag
kövér nevetéssel
érkezik
illat
leképzés
gyűjt
alkot
és marad
a harag