Petőcz András: Nemes Nagy Ágnes arca

Miként az őz,
ha visszapillant,
érzékeny, lágy,
mégis kőkemény,

miként a sebzett,
fiatal szarvasok,
havas mezőn, ha
menekülnek, és

a tekintete is!
hogy metsz, kér,
vádol és simogat
egyszerre, hogy

lélegzik itt,
mindenütt, a
szobámban,
körülöttem,

hogy él!
pedig csak
fénykép:
vigyázza lépteim.

*Petőcz András: Majdnem minden – Ister, 2002