Minden hajnal ragacsos,
köldökzsinórja végén még melegen lüktet az éjszaka.
Amikor felsír, kettészakad a sötétség szövete,
foszlott széleit hűvös szél lengeti.
A hajnal aranyóra,
pótolhatatlan kötődés,
utána hamar megérkezik
kopogó tűsarkokon a reggel
24 órányi feladattól dagadó
bőröndöt húzva maga után.
Minden hajnal szép,
ahogyan ronda újszülött sincsen,
csak azok nem ámulnak rajta,
akik térdelőrajtban várják,
hogy eldördüljön a nap startpisztolya.
De hajnalban még nem történik semmi,
sorszámot sem lehet tépni,
zajongani sem illik,
telefonálni meg végképp.
Azt a pár percet, amikor még csak dereng,
nem őrizheted a markodban, de megfürödhetsz benne.
Ne zavarjátok hajnalaimat!
Könnyen elinal, mint a riadt őzike,
de ha kinyújtod tenyered, ami még
őrzi a bögre melegét,
odajön, s beleszimatol.
A hajnal pipacs,
Gyűrődéseiben álmok lapulnak,
édes nyál csillog szája sarkán,
és dunyha illata van.
Boldogok a hajnalok
szerelmesei,
kik álmukban kaptak eleget.
Hajnalonta senki sem részeg
mástól,
mint a látványtól,
madárdaltól
hangos csupán
a virradat.
A hajnal a hős szerelmeseké,
a futóké,
a pékeké,
és a virrasztóké.
A hajnal nem kapkod,
gondosan összehajtja a lepleket,
diadalmasan elhengeríti a nagy követ,
leporolja tenyerét,
hogy ropogósan tálalja a feltámadást.
©Séd Imre alkotása
„Boldogok a Hajnalok…”! + az Ódorok és Fodorok is, és még sokan mások: ) !!!
Nagy ez a vers, Drága FAnnám!!!