Kék róka 2021, Pacskovszky József
Tisztességes ember vállalja az érzéseit, ha nem, akkor valaki színdarabot fog belőle írni előbb, vagy utóbb.
Nem tudom, ki hogy van vele, én azokat a könyv- és filmcímeket szeretem, ahol egy kicsit sem utalnak a mű tartalmára, ezért kapok frászt az Ernelláék Farkaséknál film címétől, vagy a Kicsi kocsi újra száguld típusú kimérától. Ha már a címben utalnak a mű tartalmára, tudom, mit akar mondani a szerző, csak nem érdekel. (Minden kivétel a szabályt erősíti). A Kék róka jó cím – akár egy jazz szám címe is lehetne –, lehet találgatni, egy polgári színmű filmes adaptációja milyen kontextusba helyezi, olyan lesz-e, mint az Ifjúság édes madara, vagy a Kék madár, a boldogság szimbóluma? A kék róka önjogán értékes dolog, mint a valódi szerelem, csak ritkán lehet vele találkozni, az emberek többségének be kell érnie a közönséges változattal.
A múlt század eleje igen régen volt, azóta minden megváltozott, csak egyvalami nem, az emberi természet. Még valami nem, a jazz ugyanolyan klassz, mint akkor volt. Egyes gondolkodók szerint, amíg az emberi természet nem változik, addig a történelem tanulságai is érvényesek maradnak. Van valami, ami ma is ugyanannyira érvényes, mindenkinek jobb, ha egy nő szabályosan viselkedik. Hiába mondja Alíz (Sodró Eliza) a főszereplő Cecíliának (Zsigmond Emőke), hogy „ Elébe kell menni a dolgoknak. Nem szabad várni. Kezdeményezni kell. Cilikém, modern világot élünk”, nincs igaza. Nézzük csak meg, mi lesz azokkal a nőkkel, akik úgy viselkednek a filmben, ahogy Alíz tanácsolja. A patriarchátusban még a legjobb fej férfi sem tudja felülírni a nők viselkedésére vonatkozó ásatag társadalmi szabályokat, és mindig az a nő veszít, aki kezdeményez, és az nyer, aki tartózkodó marad. Lehet, a szabályokat felrúgó nőt még feleségül is veszik, de valójában nem nyer semmit, sosem fogják igazán megbecsülni.
Száraz Dénesről (Sándor) már nagyon régen hittem, hogy valami jelentősebb alkotás részese lesz, a fenotípusa igen predesztinálná erre, de aki nem a fővárosban vagy megyei jogú nagyvárosban él, vagy ritkán jár színházba, nem ismerheti munkásságának egy jelentős részét. Aztán van, aki nem néz sorozatokat, nincs televízió készüléke, ezért nem tudja, mennyi ilyen-olyan sorozatban, reklámban szerepelt már. De most végre egy filmrendező meglátta benne a lehetőséget. Sándorként teljesen hihető, hogy valaki azonnal beleszeret, olyan sármos, mint egy szőke Jávor Pál, nyugodt, az életvitele impozáns, a nőkhöz való viszonya nem tűnik kizsákmányolónak, csak behódol, ha alkalma adódik rá – és alkalma adódik rá –, csak mi nézők értjük, mire fel ez a nagy kontemplatív nyugalom. Zsigmond Emőkét (Cecília) először a Hab (2020) című vígjátékban láttam, (írtam róla a Filmnaplóban), övé volt az egyetlen jó színészi teljesítmény, és már akkor gondoltam, lesz még ennek folytatása. Tökéletes Cecília volt, okos, ravasz, értelmes, finom.
A szeriális elbeszélés szerint Cecília (Zsigmond Emőke) és Sándor (Száraz Dénes) egy pillanat alatt egymásba szeretnek, csak nem jókor. A szerelem kétszer lehet katasztrofális, házasságkötés előtt, vagy házasságkötés után, ha nem a férjünkről van szó. Ha előtte történik barátságnak hívják majd, ha utána, akkor sokkal csúnyábban. Minden szorongatott helyzetből van azonban kiút, erről szól a színdarab, és a belőle készült film.
Ha a valóságot és az igazat szeretnénk tudni (nem szeretnénk), mint egy tudós, akkor egy kapcsolatban két kérdést kell feltenni, feltéve, ha a kapott válasz igaz. Az egyik, amit Cecília férje, Pál (Fekete Ernő) kérdez, „Nagyon boldogtalan velem?” A másik egyetemesebb, és senki sem kérdezi a filmben, „Ha bárkit választhatna, akkor is engem választana?” Sokkal kevesebb film és regény születne.
Herczeg Ferenc a Horthy-korszak kedvelt írója volt, nem volt egy szegény ember, tele volt privilégiumokkal, és azt a korszakot írta le elsősorban, amiben maga is élt. Milyen érdekes, ahhoz, hogy jól működő pièce bien faite-et tudjon írni, nőket is beszéltetnie kellett, különben fabatkát sem ért volna az egész. A Kék rókában legjobban Cecília sziporkázik, kár, hogy nem tudjuk meg ennek a kórisméjét, talán sokat olvasott, ki tudja? Még nem lehetett a szó valódi értelmében modern nő, ahogy Alíz, Cecília barátnője állítja, hiszen az első világháború előtt vagyunk, és csak ez után indult be a modern világ. Sándor is szellemes persze, de nem ez benne a legérdekesebb, hanem a pozíciója. Olaszul terjedt el a kifejezés, „cicisbeo”, amit házibarátnak lehet fordítani, és mindig férfi. Feladatköre, hogy időnként helyettesítse a férjet – mint a filmben Pált, aki ideje nagy részében a felhők között jár –, és nem ér rá unatkozó feleségét szórakoztatni. Nem feltétlenül tölt be szeretői funkciót, ezt a filmben is láthatjuk. A „cicisbeo” világirodalmi rangra emelt példája LG Darley narrátor-elbeszélője Lawrence Durrell Alexandriai négyes című regényéből, de nyilván számos példa van még rá.
Pacskovszky József (1961) a mise en scène esztétikájára építette a filmjét, a színmű pedig, amely megihlette, a társalgási színművek egyik magyar darabja, Herczeg Ferenc (1863-1954) írta a század legelején. Hazánkban Molnár Ferenc fejlesztette tökélyre ezt a típusú pièce bien faite (jól megcsinált), sziporkázóan szellemes, tömegsikerre számot tartó színdarab fajtát, de a világirodalom is tele van vele, Oscar Wilde, Alexander Dumas, Georges Feydeau, Eugène Scribe számos műve. Ezek a színművek tele vannak bonmot-val, olyanok, mint a Woody Allen filmek, valaki mindig mond valami vicceset benne. „Egy nőnek két baja lehet a világon. Ha nem megy férjhez, vagy ha férjhez megy.” vagy „Tisztességes hulla nem csinál botrányt.” Ez utóbbit a Szomorú vasárnap szövegírói biztosan nem olvasták, különben nem írtak volna olyan hülyeséget bele.
A mise en scène egy komplex művészi filmnyelv, díszlet, világítás, térábrázolás, jelmez, smink, frizura kompozíciója, amihez tökéletesen illeszkedtek az archív fekete-fehér mozgóképek az 1900-as évek eleji Budapestről. Érzelmileg felkavaró módon beszél néhány kép, Gózon Francisco munkája gyönyörű, ahogy Száraz Dénes ül a bárpultnál vagy Zsigmond Enikő hever a pamlagon, olyanok, mint egy hiperrealista festmény részletei, és attól izgalmas, hogy mindenki érzi az iróniát benne, tudja, itt minden egy díszlet és jelmezvilág része, és amit direkt komolyan fogunk venni. Ezt csak a filmes eszköztár tudja elmondani, a színdarab nem. Milyen érdekes, úgy is lehet érzelemről, jellemről, szerepkonfliktusról beszélni, vagy bármiről, ami fontos, ha a pszichoanalitikusokat és a terápiás beszélgetéseket fókuszba helyező Woody Allen előtt vagyunk pár évtizeddel. Woody Allen nem csupa ilyen témáról készít filmeket? Dehogynem. Kár, hogy Sztárek Andrea (Míra, a sztárénekes) karaktere nem kapott nagyobb teret, remek színész, csakúgy, mint Fekete Ernő, aki olyan színészi dikcióval bír, ami csak a sokat szinkronizáló színészeknek van. Mészáros Piroskában sokkal több talentum van, mint egy szobalány szerep, Medveczky Balázs, akit a színházba nem járó nézők kevéssé ismerhetnek megjegyezendő, ahogy a végén minket nézőket képviselve behajol egy intim jelenetbe, szerintem elég jó.
10/8
A film Bechdel-tesztje negatív.
Trailer és szereposztás:
https://www.mafab.hu/movies/kek-roka-361054.html&tab=10
Fotó: Jelenet a filmből