Anyám mániákus óra-elvesztő volt világ életében
Mintha nem lett volna szüksége arra
hogy mérje mert kvázi tudja az időt
Nem akarta elhinni de így figyelmeztette rá
valaki – lehet saját jobbik énje – hogy az idő
nem számít mérhetetlenül sok van belőle
Az órákat szép sorban elvesztette
míg a maga által kitűzött elhalálozási
időpontokat simán túlélte
Az előbbiekért szégyellte magát
az utóbbiak felett – lehet csak megjátszva
kicsit az egészet – szinte bosszankodott
Apám halála után az ő óráját hordta
Ami aztán nem is veszett el
a halálon túli idő ugyanis örök
A vers forrása a Szerző.
Fotó: Méhes Károly portréja / A Szerző archívumából
MÉHES KÁROLY (Pécs, 1965. február 20. –) költő, író, újságíró.
Korábban a pécsi Dunántúli Napló, 2012-től a pécsi Zsolnay Kulturális Negyed munkatársa. Kulturális témájú cikkeket ír, programokat szervez, valamint a Formula–1-es autóversenyzés egyik legismertebb magyarországi szakértője, több autós szaklap rendszeres szerzője is. 1996-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjban és Radnóti-díjban részesült. A pécsi „Writer in Residence” (2007–2010] életre hívója, majd a Pécsi Íróprogram (2011–) kurátora. A Formula–1-es autóversenyzés történetéről vezet blogot.
Önmagáról írja:
Alapiskoláimat Pécsett, Győrött végeztem, illetve Pannonhalmán, ahová a bencés gimnáziumba jártam 1979-1983-ig. 1985-ben vettek fel a Janus Pannonius Tudományegyetem magyar-esztétika szakára. 1989-ben egy szemesztert az Indiana University of Pennsylvania (USA) töltöttem ösztöndíjasként. 1991-ben kaptam diplomát. Ettől fogva a Dunántúli Naplónál dolgozom újságíróként. 1983-tól közlik az irodalmi lapok verseimet, elbeszéléseimet és fordításaimat (Műhely, Jelenkor, Kortárs, Hitel, Holmi, Forrás, Árgus, Életünk, Alföld, Pompeji, Somogy, Új Forrás, Élet és Irodalom, Múlt és Jövő, Vigilia, Nappali Ház, Parnasszus).