Karel Čapek XX. századi cseh író, Kafka kortársa és honfitársa. Műveiben sajátos humorral ábrázolja a bürokráciát, a csinovnyik-szerű kisembereket, az emberi butaságot és abszurditást. Jövőbe tekintő, a társadalmi fejlődés lehetőségeit vizsgáló írásai miatt őt tartják a klasszikus tudományos-fantasztikus irodalom egyik elindítójának.
A repülő ember című novellája több korosztály számára is izgalmas irodalomterápiás foglalkozást ígér. A főhős, Tomšík úr álmaitól ihletetten, egy nap rájön arra, hogy képes repülni. Természetfeletti tehetségét szeretné megosztani másokkal is, ezért újságíró szomszédja elámulva a látottakon, segít az Állami Testnevelési Intézet szakbizottsága elé jutni. A bizottság tagjai, bürokratikus személyek, mindent mindenkinél jobban tudnak, vizsgálati módszereik teljesen gúzsba kötik Tomšík urat, megfosztják ösztönös tehetségétől, míg egy napon azt veszi észre, hogy nem tud többé repülni.
Több csoportban, kamaszokkal és felnőttekkel is építő beszélgetés indult el a novella kapcsán. A leggyakrabban fölvetődő kérdések, hogy mihez kezdett Tomšík úr a tehetségével és hogy vajon miért felejtett el repülni? Vajon muszáj-e a köz javára fordítani a tehetségünket? Nyomasztó, ha tehetségesnek tartanak bennünket, vagy szárnyalásra késztet? Ki hogyan éli ezt meg: inkább elrejtőzik a külvilág elől, vagy bátran megmutatkozik?
Izgalmas elgondolkodni Vojta úr és a szakbizottság „tehetséggondozó” szerepén. Hogyan lehet a tehetséget felismerni és építően támogatni? Mi van akkor, ha valaki több dologban is tehetséges? Volt-e olyan ember az életünkben, aki meglátta a képességeinket, segített kibontakozni és támogatott bennünket? Milyen személyes élményeink vannak a dicsérettel, megerősítéssel, illetve a túlzott elvárásokkal, hajszolással, esetleg a kritikával, elmaradt biztatással, figyelmen kívül hagyással kapcsolatban?
Bárki érezheti úgy, hogy valamilyen ösztönös tehetséggel született, de valamiért mégsem tudja vagy tudta a képességeit megélni, kibontakoztatni. Elgondolkodhatunk közösen azon, hogy ki milyen tevékenység iránt érzett vonzalmat, és mi miatt távolodott el tőle? Milyen személyek, hatások miatt kanyarodott más irányba az élete? Hogyan éli meg a hiányát, mit választott helyette?
Ezen kérdések mentén eljuthatunk fontos pedagógiai és szülői felismerésekhez, miszerint a tehetség azonosításán túl, nemcsak a támogatás, hanem a segítés módjának kérdésén is elgondolkozzunk. Egy-egy irodalomterápiás alkalom, egy csoportfolyamat pedig különösen segíthet ráirányítani a figyelmet a belső képességekre, álmokra, és támogatást nyújthat abban, hogy döntéseink hátterében megláthassuk a motivációt, megtalálhassuk életünkben, akire, amire támaszkodhatunk. Ha tudatosabban figyelünk saját és mások képességeire, esélyt adhatunk arra, hogy megérezzük a mindenben jelenlévő lelket, és lehetővé tegyük, hogy átitathassa mindazt, amit teszünk.
A szerző tanár, irodalomterapeuta, személyközpontú tanácsadó-jelölt – saját oldala:
https://www.facebook.com/lelekoldomnagyemese
Illusztráció – Scherter Judit: Repülő ember kékben