„Amíg Máltán éltem, három helyet kedveltem a legjobban. (…) Második kedvenc helyként házam tetőterasza ajánlkozott. Nem annyira nappal, mikor a parti utat és a tengeröblöt is láttam közvetlenül lábam alatt, és távolabb a tengert, hanem éjszaka, amikor matracot hoztam fel, hanyatt feküdtem rajta, és az eget csodáltam. Soha ennyi csillag nem ragyogott az égen, mint Málta fölött.” (A Pokol tornácán)
Aki szerelem nélkül él
Aki szerelem nélkül él, kiszárad
s gonosz lesz, mint a politikusok.
Így voltam én két évig; mit sem vártam
jövőmtől a mindenség rám csukott
siralomházában. És folyton féltem
a haláltól, holott ez akkor végnek
pompás lett volna. Láttalak ma reggel
ezüst roletták rácsában hogyan
alszol; s kiléptem, festő az ecsettel
a teraszra s szétnéztem boldogan:
a tenger kék térden hajlongott lábam
előtt; a nap mint barbár drágakő
forgott; álltam egy csupa fény világban,
mely érthetetlen, de elérhető.
(Málta, 1966)
A Faludy életmű jelentős részét képező szonettek között is nagyrészt a szerelmi motívumokat a létezés értelmeként felmutató, a gondtalan boldogságban feloldódó egyén imaginációjával megjelenítő művek alkotják. Faludynak a szonett műfaja adja a lehetőséget a rá jellemző túlírtság elkerüléséhez. A meghatározott keretek, a konkrét formai követelmények teszik lehetővé számára a tartalmi, nyelvi sűrítést. Az azonos neműek között képződött szerelem leghosszabb időtartamot átölelő, legnagyobb szonettciklusát adják a magyar irodalomban az Eric Johnsonhoz írt versei.
Faludy harmadik önéletrajzi kötetében kettejük találkozását 1967-re datálja, de feltehetően emlékezete megcsalja, mivel a 200 szonett XV. darabja, 1966-os keltezéssel, már hozzá íródott.
Ezt a feltételezést támasztja alá a posztumusz megjelent kötetének előszava is: „1966-ban Máltán találkozott élete másik nagy szerelmével, az indiai balett-táncos Eric Johnsonnal. A kultúra iránt érdeklődő, ugyanakkor rovott múltú múzsa ötödfél évtizedre állandó titkárként és angol fordítóként szegődött Faludy mellé.” Ezekben a szonettekben hagyja maga mögött a testiségből eredeztethető látásmódot, és figyelme fókuszába a lélek szépsége, annak a szerelmi kapcsolatokban megmutatkozó domináns jellege kerül.
Balogh Ákos Szerelem a nemeken túl c. tanulmányában írja, hogy Faludy „korlátozó tényezőket nemek tekintetében nem vett figyelembe, nyíltan írt mind férfiakhoz, mind nőkhöz fűződő szexuális kalandjairól, illetve szerelmi kötődéséről. Különbségtételt csupán érzelmi motivációinak megjelölésében alkalmazott, amennyiben a szerelem jelenléte vezetett a szexualitáshoz, vagy csupán a kéj önmagáért való átélése. A szerelem és testiség szabadon kezelése szembenállásként is értékelhető egy felsőbb pozícióból befolyást gyakorló hatalommal opponálva. Ez a hatalom lehet akár a társadalom nemi szerepeket besoroló, tradicionális struktúrájának determináló hatása, vagy a szülői önkény, vagy egy elnyomó diktatórikus államgépezet működése. A szellem szabadságáért folytatott küzdelemben, a rendszerbe kényszerítettség ellen fellépő lázadásként értelmezhető a nemi identitás határainak lerombolása. Faludy függetlenségi harcai, lázadásai az apai fennhatóság, a vallási dogmatizmus, a diktatúrák kontrollja elleni helyzetből könnyen tolódtak a szexualitás mint kitörési pont felé. Ebben a megbotránkoztatáson túl az önállóságnak, a szubjektum szuverenitásának deklarálása is szerepet játszik. ”
Forrás: Balogh Ákos Szerelem a nemeken túl (https://real-j.mtak.hu/28193/6/uj_forras_2015_47_6_.pdf
Faludy György: A Pokol tornácán VII. fejezet – Eric
(részlet)
Az is megesett viszont, hogy reggel megszámoltuk pénzünket – talán húsz esetben kilenc hónap alatt –, és annyi sem akadt, hogy megvacsorázzunk, sőt cigarettát vegyünk belőle. Eric egy takarítási cégtől – nem tudom hogyan – listát szerzett gazdag emberek neveivel, kik a cégtől hívtak napi takarítókat. Szó nélkül felöltötte legrosszabb ruháját, telefonált, és ment is takarítani özvegyasszonyokhoz és öregemberekhez előkelő negyedekben. Késő délután tért haza, mindig annyi bevétellel, hogy egy vagy két napig élhettünk belőle. Mindjárt le is mentünk valamelyik jó moziba, vagy az olcsó kínai vendéglőbe a Haverstock Hillen.
Olykor még benéztem a British Museum könyvtárába, hogy Erasmus-könyvemhez néhány maradék adatot szerezzek, de a könyv megírásához nem fogtam hozzá. Soha nem mentem fel kiadóhoz, mióta első könyvem, a Villon-átköltések kiadását egy neves budapesti könyvkiadó „ki olvas ma verseket, Gyurka?!” felkiáltással elutasította, hanem megvártam, míg a kiadó jött hozzám. Londonban azonban hiába vártam.
Két állásajánlatot is kaptam közben, de egyiket sem tartottam elfogadhatónak. Elsőnek Papastavru professzor Cambridge-ből tanácsolta: vásároljak az egyetemi városkában házat magamnak, és költözzek oda. Ő majd meghívja velem együtt a leghíresebb tanárokat, azok meghívnak engem, és én meghívom őket. Miután a magyartanár elköltözött tavaly Bloomingtonba, nem kérdés, hogy jövő őszre, de legkésőbb jövő év után megválasztanak magyartanárnak. Pénzem házra nem volt, de ennyi idővel sem rendelkeztem. A másik ajánlat Torontóból érkezett, recski szociáldemokrata barátaimtól, akik biztattak, hogy beszéltek a torontói egyetem vezetőivel, és azok szeretnének meghívni magyar történelemtanárnak. Barátaim azonban nem tanítottak az egyetemen, és mivel onnan semmi értesítést nem kaptam, nem tudtam az ajánlatot komolyan venni.
Forrás(ok): Faludy György: A Pokol tornácán – Alexandra, Pécs, 2013 (Eredeti megjelenés éve: 2006), Faludy György: Versek – Noteszlapok (https://konyvtar.dia.hu/…/faludy00311/faludy00311.html)
Fotó: Faludy György Kossuth-díjas költő, író, műfordító portréja