Ez lehetne akár egy disztópikus végrendelkezés lelketlen summázata is! A történet így végződik. Egy felnőtt ember testének több mint 60%-a víz, így elmondható: vízből lettünk, vízzé leszünk, és csontból, és húsból, és bőrből, és vérből, és porrá… Megrázkódik a test Mikor 21 gramm tévképzet a légüres égnek ered s beállTovább…

az ég szélén álltunk néztük a felhők gömbölyű hasát ez két hónapos lehet mint a zivataros ég istentől is terhes mondta egyikünk de nem mozgott a száj és az a kismadár ahogy leküzdve a légellenállást följebb szállt hogy magasabbról nézze dániát eszünkbe jutott a repülő a sínek és a vonatTovább…

Fehér papírom magánya rám vár, és nincs nekem szavam. Az érzékelés határa megszabja merre visz utam. Korlátok között minden szó. Szabályok, titkok rendszere. Sok dolog nem kimondható, én ebbe pusztulok bele. Elmondanám, de nem tudom, pedig feszít engem belül. Nem szólal meg a hangomon. Nem kimondható emberül. Halvány, elmosódott sejtés.Tovább…

vajon én vajon én megyek el az élet mellett vagy az élet megy el mellettem? éjszaka körüláll a híd hiába mondom neki hogy körülöttem nem szabad álldogálni de most nappal van lábamnál örvénylik a csend s én rájövök hogy rokonom a híd nekem is vannak korlátaim   legyen olyan jóTovább…

zöld küllő repült át az út felett hideg a május reggel még fagyott mérsékelt szél a fények élesek a cseresznyék zöldek de már nagyok öregszik az idő várat a nyár szeszélyes rosszkedvű és feledékeny kacskaringózik tántorogva jár nem törődik kiélt környezetével a rigó csőrében valami féreg a kismacska anyja nélkülTovább…

az éjszaka villog a szemében ő meg villog az éjszakában más életek közé szorulva mindenkitől elhatárolódik mintha nem lenne köze semmihez mégis egy sötét utcába íródik velük otthon helyett ócska hotelekben lakik az egyedüllét öröméből kifosztva baseball-meccset néz és sört iszik másokkal kívülálló mindenütt a gyengék és a vesztesek közöttTovább…

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő /Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./   Bali Anikó: A menekülők tiszteletére Takács Zsuzsa Szénpor c. verse nyomán Menekültek-e gyalog vagy lovaskocsin? Kötöttek-e kendőbe kenyeret? Mellé sót, kulacsukba hűvös vizet? Szorították-e mellükre anyjuk leánykori képét? Ölelték-e egymást, mikor csónakba szálltak? Volt-e pénzTovább…

„Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló, Ott végre révbe jutnánk, ott lenne élni jó. Ott senkit sem zavarnánk, s a jótékony sötét- ben csak azt figyelnénk, mit súg a bányalég.” (Bereményi Géza dalszövege, Cseh Tamás zenéjére.) A bú a mi erényünk, de vígan könnyezünk, ha belénk csapTovább…

Egyszer egy igaz barát aki történetesen a főnököm is volt azt mondta egy közös barátunkról tudod lehet hogy nem szép dolog de én nem támogatom mert nem képvisel senkit csak saját magát. Egyszer egy másik igaz barát aki történetesen a főnököm is volt azt mondta bár nagymértékben alkalmas vagy ráTovább…

Kilapított szúnyogtetem, összemorzsolódott, egymásba hajtott lábak a tapétán. Egy csapással kented oda, mint vajat a kenyérre. Viszketek a közelségedtől, pillantásod az arcomon csipkedi a bőrt. Égő pírt hagy maga után. Kezed combomon köröz, lassan simogat, hátha megnyugszom. De szívverésem nem lankad, körbeugrálja tüdőm minden szövetét. Talán attól van, amit előtteTovább…