Megfagyott köpés az utca kövén, sárga kutyaüzenet egy lámpaoszlopon. Süvít a reggeli szél. A villamos szótlan embereinek arcára kuporodik a magány, miközben odafenn isten angyalokat rajzol mennyei íróasztalán. Egy kapualjból halott, már kihűlt ember lába nyúlik a járdára. Fintorogva lépnek át rajta, akár a köpeten, és a test, mit tegnapTovább…
a mérleg nyelve alatt a kirekesztésben a hiába várt egyensúlyban a kiszolgáltatottságban a semmibe vett tiltakozásokban a kongó pénztárcákban a korgó gyomrokban eltűnik az igazság valami mégis megmarad belőle lassan gennyed mint köröm alá szaladt szálka elmossa a határvonalat reggel és este között túl megannyi küzdelmen látszatsikereken a reményt elnyílottTovább…
Miközben luxusban tárgyalnak a felek, a harctéren dúl az ütközet. Vörös szőnyeg, véres szőnyeg… Mosoly, vállveregetés, szép szavak, sárban gázolnak a tankok, s ravasz a gyilkosság, szabad az ölés. Vörös szőnyeg, véres szőnyeg. Bombák rombolnak. A gyilkosok tárgyalnak, az emberiséget éri a lövés. Vörös szőnyeg, véres szőnyeg… És hol vanTovább…
Ha véget ér majd a földi lét ha napod órád sem marad a pillanat is elvetél emlék leszel csak tűnt kacat (hát ezért ne gyűjts unt tárgyakat) porrá válsz velük a föld alatt Végül már senki sem sirat csak közhelyeket mondanak: megboldogult… fölötte gaz… a neve kódolt számadat… Ha valamitTovább…
Rohan az idő, én vele, sáros glóriám lucskos avarban húz a fényből mélyebbre, egyre mélyebbre Tévelygek. Árnyakból szőtt alagútban maszkjaimat egyenként vesztem: hullnak, fölös életek. A múlt recsegő ágai talpam alatt. Köröttem néma csend. Pulzál bennem egy türelmes jel: ősi erő. Még akkor is, ha véges minden Rend. Szórólapot fújTovább…
mint tudjuk nagyjából nyolc percig tart az útja annak az első sugárnak ami a kihajtó szikleveleket éri és beindul a vérbő fotoszintézis menete édes de főleg tudományos ahogy cukor és oxigén lesz a fényből de ugyan mi ez az első nyolc perc hányszor ennyi kell még amíg mintegy másfél-két méteresreTovább…
Csupán töredék az, hogy rád gondolok, oktalan ebbe az érzésbe beléfogyok, miközben terelgetem sok nyavalyámat, veled miattad mélán kerül a bánat. Nem te varázsolsz – magamat én magam, ezért nem lehet érzelmem hasztalan. Ilyet sose tapasztaltam: nyílik minden virág, vígan csoszogok s mosolyog, aki lát. Te csupán léteddel teremted aTovább…
Nem löktek le a mozgólépcsőn. Ma sem. Pedig megtehették volna. Magányos nő, sok csomag, jó mulatság, férfimunka. Az áruházban is udvariasan szóltak: mutassa be, kérem, a máshol vásárolt árukat. És én bemutattam. Boldogan és udvariasan. Hisz akár meg is korbácsolhattak volna. Pofon, terpeszállás, gulág, anyámkínja. Mivel ilyen rendesek velem, nemTovább…
plakátragasztó szilveszteri szürkületben hirdetőtáblákat sikál a plakátragasztó elmosódó üzenetek áztatják a várost papírfecniket fúj a szél kerülgetem a kátyúkat tócsákban jégvirág virít egy petárda pukkan összerezzenek milyen új plakátra ébredünk A vers első közlésként a Litera-Túra Művészeti Magazinban jelent meg. macskakő e.e. cummings emlékére meg csúsz tunk aTovább…
szürke fákról szürke égből diót dobálnak kint a varjak januárkot ásnak fehéret lehelnek becsukom az ajtót ne zavarjak nem én zörgök csak a száraz levelek alszom pedig a legtöbben alig mernek álmomban vakító fényben fehér köpenyben fehér papucsban dolgoznak erős kezek érzi mind a sok gyerek penge pörög a húsTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.