Ma három reklámblokkban is felbukkant. Nyálcsorgatva eldöntöttem, hogy csak azért is adok egy esélyt annak az izének. Előtúrtam az utolsó kilót, amiből még alig hiányzott néhány maréknyi. Moly-és kukacteszt – semmit nem ártott neki az elmúltnégyév. Aztán kivettem a hűtőből az izét. Bár íze leginkább a vásárokban árult mindig szárazTovább…
A hidegdunában állunk megint, kezemben a sérvtől vijjogó kutya az én kutyám. Ónémetjuhász. Nem tudom, meghalni viszem bele, vagy kimentem hangját a vízből. Csitítom, itt nincs neve becézni. Súlyunk fordított, vízben sokszorozódik, felszín alatti csontjainkat elengedik az inak. Mindkettőnk állkapcsa egyszerre feszül, ez az utolsó emlékezhető mozdulatunk. Hagyom magunkat sodrásbaTovább…
szavaim keresnek szelíden szeretlek csak a szemeimmel alkonyi derűvel halkuló hangokkal csendes pillanattal nézem a mosolyod szíved ennyit adott megsimogatnálak térded csak az enyém mindenem van nálad így semmit érek én Tovább…
Láttam őt, ahogy belenéztem reggel a tükörbe. Hernyócska Hitler-bajuszkáját igazította, s míg zavartan mostam, a kagyló fölé hajolva, kézbe vett szemfogam, szemem sarkából lestem, mint húzza meg fülem, kedélyesen, ahogy régen is tette. Ráncos, pigment-foltos kezemet néztem, miközben kenyeret szeltem reggelihez. Nem! Mégsem! Szeletelt kenyér volt, a kés viszont nagyonTovább…
Imádkozni, káromkodni egyre megy, Tiszta daccal, mint az űzött gyermekek, Láthatatlan pártfogódat kergeted. Vagy hallgat, vagy meghallgat az istened. Tovább…
kollázs Tandori Dezső Töredék Hamletnek c. kötetéből úgyis marad mi megmarad őrzöl belőle valamit egy félreeső kopott utca ívét a halott tüskehajú szobrászt gyönyörűséggel megkövezve hogyan lehet létezni mikor igazából nem lehet? egyszerre meglátsz valamit hogy körbe-támaszkodj a félelemben valami nincs most mint a füst futkos a földön ahonnan kivonultamTovább…
Mindig amikor utolér ugyanaz a halál rettegve gondolok vissza milyen volt a nyár magasabbról illatoztak-e a fák tavaly emelt-e meredekebb boltot a lombból sok-sok törékeny ágból a balerinahajlékonyság hogy mint egy zöld templom magasodjon az út fölé emelve szellős kupolát a járda térdére ejtse sárga virágporát hadd recseg-ropogjon az illatosTovább…
sovány örömökből falatozik csillámos álmokat porol a szív igazát csúfolja a kikelet félárnyékban tenget a sorsom napra nem enged perc hajt előre az órában forog a fáradt év a terhem alatt tántorog: az árulás bélyegét viselik az elemek – nélkülem is lesznek – a pillantásomat nélkülöző folyók a tenger feléTovább…
rossz végén fogtam meg az életem amikor kicsúszott a kezemből a kávés bögrém elöntött a fekete keserű íz leöblítettem magam egy nagy pohár vízzel mikor az órámat kerestem mostanában mindent széthagyok fogalmam sincs merre járok olyan búgócsiga vagyok nélküled Tovább…
Nyakunkon a kötél Villon úrnak, tisztelettel Napról-napra zuhognak ránk a hírek, hová tart a világunk? Félelem már nem fog el, inkább undor, én nem fogok ünnepelni. Mi legyen a cél? Túlélni? Vagy beletörni? Érzem: nyakunkon a kötél, bár a seggemen még nem érzem én, mint hajdan a szép emlékezetű Villon,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.