A reggeli szellőztetés kihúzza a port, amit az éjszaka szétszórt a nappaliban. Kisimulnak az alvás ráncos hullámai, az udvari fű tele az álmos hordalékkal. Van-e, aki kihajózna az időperemen túlra, belesodródni egy meg sem történt játékba? Part a jelen, sziget, tegnap és holnap habjain. A mindenség sarkai meg vannak írva,Tovább…

Egyszer régen egy szerelmes lány és egy szerelmes fiú, bár inkább nő és férfi kisgyerekkel a másik gyerek a nő hasában, menekültek a családi viszály s a felhőbe burkolt jövő elől a bizonytalanságba. A férfi tanulni vágyott, az asszony teremteni otthont mi sajátjuk, gondolták, talán a füstös vonat nem hozzaTovább…

gyújtósnak lenni vagy oltó víznek lobogni az égig vagy parázsként izzani karddal elmetszeni vagy összefércelni kimutatni vagy elásni a ház mögé megcsókolni vagy megbélyegezni világgá menni vagy térdelni a sarokban tódítani a tényt vagy megvonni a fényt meszelni az eget vagy falra az ördögöt követni az istent vagy háttal ülniTovább…

A szerelem hamis retorikája Példátlan az a hamis retorika amelyre felépítik némelyek a szerelem mulandóságát és én kényszeredetten hallgatom a törvényszerűségről papolt magyarázatot és bátran vállalom mégis a kihívást rendíthetetlenül küzdök tovább az Igaz(i)ért az érzés mindenek felettiségének bizonyításáért s ha végül nem marad más választás a sok édes vágyakozásTovább…

karanténban elhajítjuk a maszkot és szemezünk a koronákkal mondja feleségem a használtat hajítjuk el nem a gyári újat dobjuk a szemétbe és szemezünk és vigyázunk nehogy elkapjuk a koronát pedig elhajíthatnánk a koronát is és szemezhetnénk a maszkokkal a textilmaszkokkal és a szelepesekkel (a mellék- és a főszerepesekkel) vagy hajigálhatnánkTovább…

„mintha olyan ember mondaná ezeket aki közel áll nagyon közel a megőrüléshez” (Debreczeny György)   A távlatokból sikerült a közel minden elemét kiválasztani, s most itt, a közel szélén látod, mennyire messze van a távol, mert magad sem hitted, egyszer majd elég közel leszel ahhoz, hogy a távlatokba nézz. talánTovább…

Van egy dobozom tele lommal, lejárt szavatosságú álmaimmal. Emlékek, tárgyak… Egyszer volt lelkük. Ma már csak vannak. Ami nincs, felejtjük. Néha szólítanak, magukra maradtak. Lelket adtam értük, jobb, ha békén hagynak. Nem álmodom, csak élek. Mint fa, gyom, vagy virág. Békés véget remélek. Kegyelmezz nekem, világ!Tovább…

A vers Milyen legyen? Egyenes, mint a lézersugár, mely elhatol az émelygéses-mélyig, vagy villogó, mint a távoli vihar dörgő fénye? Csendes kiáltás a hó parazsán? Tapinthatatlan? Lassan hulljanak a versszavak elénk? Vagy csapjon arcon bűzös lehelete? Sorokból álljon, és rímek csilingeljenek a végén? Vagy gügyögjön gyerekesen? Kusza szavak dőljenek belőleTovább…

Ganésa sétálni megy Hát eljött a nagy fordulat, Ganésa sétálni megy a kertek alatt. Csuklóján az óra, akár egy kék karperec, mehet erre is, arra is, a tiszta jelenlétben mindig bölcs marad. Ganésa az ember-elefánt, a Védák írnoka elhárít sok akadályt, de most sétára indult feledve a sok csodát, csakTovább…

éppen benne voltam egy versben de kicsengettek elillantak a szavak nem is lehettek olyan fontosak (a költőnek ne higgy mindig elkeserít minden jónak a fonákját látja sem kottát sem térképet nem olvasott soha méla analfabéta képzelete elviszi egy tájra ami nincs és nem is kellene hogy legyen) az objektív líraTovább…