On:
In: Szépirodalom, Vers

Néha olyan érzés imádkozni, mintha egy fáradt sofőrt próbálnál magad mellett ébren tartani. Már teljesen mindegy, mit mondasz, sokszor csak dúdolgatsz, recepteket olvasol fel hangosan, és ha mások is ott vannak, akkor úgy érzed magad, mint gyerekként az iskolai fotókon kezedben a játéktelefonnal, amikor olyan arcot kellett vágnod, mintha elhittedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

haikufüzér japán hegyek közt, sejtelmes erdők mélyén – juj, kísértetek! ez a csodalény időnként átváltozik, neve TANUKI dobol a hasán, hol szumó, hol kanna lesz – huncut csínytevő eszeden túljár, magyar neve nyestkutya, de sosem ugat * különc figura lám, a veszélyes KAPPA tányérral fején tányérjában víz, ha kilöttyinti netán,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ezen az őszi dombon, a harmatcsepptől csillogó füvön, alig néhány lépésnyire Hölderlin kék fenyőitől, melyek egymásnak nemcsak ismeretlenek, de egyek is a föld alatt, kráternyi nap- sugárban, ebben a juhar- falombnyi csöndben, e csillagágon ingó serpenyőn, mely mégis mozdulatlan földdudor és három szárnyait nyitogató pillangó közül kidomborodik, ahol az alsóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(egyoldalú párbeszéd)   Odabent mindenütt kincsek hevernek, goromba fényük már-már megvakít. Én ne tudnám, amit akárki sejthet, miképp árulják létem titkait? Szavakat susog a gyémánt, az ékkő, írott véset dereng mindegyiken. Rémült álmom, a gyermekkort idéző, olvashatóvá lesz így sebtiben. Eredetem homályában időznél? „Szezám, tárulj!” – „Tolle, lege!” – Nosza!Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tervezett halált szeretnék magamnak. Készülni rá, a dátumát beírni a határidőnaplómba. Mondjuk, csütörtök, 18 óra. Előtte portalanítani kitisztogatni rendesen a vécét, hajat vágatni, manikűröztetni, kedvenc cipőimet sorba rakni, gondosan sminkelni, az utolsó leveleket még megválaszolni. A hold! A hold! A hold! Még korán van. Tőle nem tudok elköszönni. A kórházbaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

egy unalmas hétfő hajnalban föláll az asztaltól magára hagyja megkezdett kéziratát a valakivel együtt álmodott álmokat nyafogás nélkül lemond kedves tárgyairól szavairól vagy ők róla egészen fejére nő a néma égen egy kövér felhő kíváncsi mit babrál a kapun mi az a tábla amit kitesz EZ A VILÁG BEZÁRT NETovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Él itt egy nép, kimutathatatlan a láza, szíve töpped, rejtve számlál a pulzusa, múltját önkéntelen, rossz rongyként, szélbe rázta, jövőjét belelavírozta kátyuba. Önmagát naponta kétes ügyként felejti, szundikál benne aggott lelkiismeret, visszájára fordul vágya, nem tud szeretni, nyájként meghajtják, kik itt rendre intenek. Feje fölött kötöttek ellenére alkut, földje fogytán,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

állok vállamon két sugár sárga aranyával az emlékezés csöpög át az égi szitán a mindent megváltó rozsdás júliusi szivárvány lekapcsolni sárga szárnyaim ilyenkor az üres ég az újjászületés tükre és egymásba fogódzkodni amikor a pusztulás kéredzkedik tenyerükre a fák ág-bogán még megzörren a mennyország hegedűje.    Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hogy lehetsz ilyen éghez-ragadt, kérdezi gyakran, a földről fölkiáltva, s tűnődik, mi végre folyton ez a féktelen láz, mely naponta háztetők és hegyek fölé emel. Kérdéssel tudnék felelni csak: ha a boldogság egy sóhaj, vajon hogy hat rá a légellenállás, mikor felszállta csúcspontján átesik és zuhanni kezd? Nincs erről seTovább…