On:
In: Szépirodalom, Vers

Holdlakók A félelem és a borzalom bizonyos korszakokban bekúszik az ablakokon. Az emberek ma is gyűlölik egymást, s magányukban ezüstbálványokat csókolgatnak. Idővel az elpusztult városokat újra felépítik, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcseit. A holdlakók a holdon maradnak. Idelent fölszáll a bűze bármilyen gyalázatnak.   Na jó Na jó, feladom.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hazatérés Poggyásszal, gyerekkel, hevederrel szállnak be, elemózsiával, früstök emléke ízesíti a metrókocsit, mosolygó forgatag áraszt körül, szögletesen ülök közöttük, megosztják velem nyílegyenes utamat, leereszkednek e salaktalan berendezésbe, de szíjaik között nedves zöldet sejtetnek, arcukon is a rét, férfi meg nő között is még nedvek villámgyors gesztusai. De lám, ahogy ittTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

K.I.-nak, 2005 Lassan Advent első hetének közepére érve megrohan számtalan múltbéli karácsony emléke. Kint a hó néha pilinkélget, s el is olvad nyomban, fenn a hegyekben már talán megmarad szín-nyomokban, s az emlékek egyre jönnek, mint messzi, vágyott árnyak, reményt adnak régi fénnyel homályos téli tájnak. Összehajol kopár dió, orgona,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ments meg, Uram minket az irigységtől. Világosítsd meg elménket, hadd legyünk bölcsek, mint a téged köszöntő Három Királyok. Legyünk mindannyian Boldizsárok, így eszünkbe se jutna mások fölé helyezni magunkat. Úgy add szívünkbe az emberséget, miképpen kéretlenül méred ránk csapásaidat. Ha azokra méltók vagyunk, bízz bennünk, egyszer talán megértjük, hogy nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Valami leesett. A csönd riadtan fölült, elvékonyult a csillagok pisla fénye a tárt ég-kirakatban, a remény száradt, lassan kiaszott. A Kuiper-övből kiszédült egy szikla, hogy útnak eredjen errefelé, tudta, meg van írva előre titka, s őrizgeti, amíg az űrt szelé. A Földön dúl az otthonos gonoszság, nyakunkra hurkolódik a zsineg,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a fákon lassan estére sötétül a kéreg az évgyűrűkön egyetlen perc se fér át nem dalolnak a fák két törzsön az élet horzsolása túlnő az éjszakán a fénytelen csöndben a keskeny égre csurogni kezd a menny borostyánja egy nagy fekete madár mintha most fordulna vissza az ég alól az utolsóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

nem tudtál betelni s megőrülni se volt már kedvem a körben maradtál és lassan magam is elfeledtem átlátszó üveg-üresség kínja ez vagy egymásnak fordított tükrök végtelenje zavar a tisztaságban a minden magától szabad sem lehetne mindig csak valamire vágyaim szétszáguldanak villámok rezegnek nélkülük és velük és megrendülten a magvam maradTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Faludy nyomán   Tanuld meg a telefonszámom mert tegnap sem hívtál és lehet holnap elveszted a mobilodat és nem leszek otthon így nem találsz meg a szomszéd sem tudja hol vagyok az anyám is csak a számokat írta fel egy papírra a vonalas mellé feltűzte a csipketerítőre sárguló fecni ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hiába keresek szavakat arra ami nincs ami van arra a régiek már nem érvényesek sejthető hogy amit hoz a holnap az valami más réseken szivárog a szorongás a trauma bennünk van történelmünk írta oda a történésekhez hozzáadja fellobbantja mindenki nézi döbbenettel alig hiszik el az egyik magyar a másikat bántjaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Jenei Gyula: Kutyadal c. versének tiszteletére   Én sohasem tudtam biztosan. Amikor kisgyerek voltam, csak azt hallottam: nem szabad hangosan kiabálni, nem szabad konnektorba nyúlni, nem szabad fikuszlevelet enni, nem szabad a cica farkát húzni, nem szabad a kiscsirkék nyakát szorongatni, nem szabad az asztalon könyökölni, nem szabad a bácsikraTovább…