Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem – és ebbe más is belehalt már. [1]       Bajom látod van elég. Hátam gerincén a hegyek Fájdalmam mérik. Zsibbadt kezem Nem tud imára kulcsolódni. Félbehagyott mozdulataim, Siketnéma módján, Kérik vigasztaló ölelésedet. Sejtjeim közt lázadók szervezkednek. Szemem homálya mégis felgyúl, Ha látniTovább…

Mintha a régi kályhafény mintha csak karácsony éjjel egy angyal útra kél talán mintha a csillagos égen… Mintha hófehér szárnyakon akár a hópihék szállna mintha éledő tűz körül ülnénk a Jézuskát áldva… Mintha csillagos út porán ma mindenki hazatalálna mintha itt volna mind aki az ünnepet oly régen várta… MinthaTovább…

Az még tisztázandó, hogy akarod-e s miért éppen most, miért éppen ide, az őstengerből, mint egy felpörgetett animációs filmen, néhány hónap alatt, a törzsfejlődéstől az egyedfejlődésen át ép ésszel eljutni ide, előbb az öntudatlan mozgások és megnyugvások, a végtagok kalimpálása, a partra jutás ösztönös vágya, majd az üvöltés, aztán aTovább…

prófétát támasztok nekik miképpen falnak a kerékpárt s ő mindent tudtukra ad elmondja majd nekik eltörött vállcsont nem törik el kopaszodik a liget le kell számolni a ligettel a szükséges mértékben el kell törni mindenki csontját úgyse sérül meg senki le kell számolni mindenkivel itt a falnál állhatna most egyTovább…

Égve hagytad a folyosón a villanyt, a foszladó világ felett legyőzve, lustán fekszem el, elomlik minden kívüled, zuhanni kezd az éjszaka, a csend törékeny és üres, bizalmasan belém tapadsz, fogad között fakó panasz, megváltanám egy futó, tiszta csókkal, csukott szemmel szoríts magadhoz, te változó és mégis egy, én számon tartlakTovább…

Kőhíd Nem Kell híd, Parttalan Szerelmünk. Kő Szívek a mélyben.   Kis hídon Kis Hídon, Ha volna Remény, veled Mennék. Álmodom.   Hegyibeszéd Ó Úrunk Ha Beszéd Helyett tennénk, Kedvedre lennénk.   Szélviharban Vad Szélben Melletted Álltam. Hitem… Te törtél ketté.   Fényjáték Fény Nélkül Nincs árnyék. A fényjáték RöpkeTovább…

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő (Válogatás a 2022-es őszi szemeszter alkotásaiból.)   Balizs Dániel: Sziklafalon ülök a város szélén az alkonyat rétegzett színei alatt, ma, ahogy minden utóbbi nap megszámoltam lábnyomaidat, mint egy VR-szemüveget, teszem fel reggelente a kurta valóságot, de éjjelente illatod követem, kérem és várom és követelem,Tovább…

Időtálló A Fiú itt van. Mintha itt lenne. Mintha bevéste volna magát a kőbe. Mintha befúrta volna magát a fába. Mintha belémosódott volna a vízbe. Mintha belébújt volna búzába, zabba, rozsba. A szögeket pedig rég megzabálta a rozsda.   A fiú A dombtetőn én hittem szavának, s én voltam hajtójaTovább…

Ha azért nem megyek be a belső szobába, mert attól tartok, ott terpeszkedik unalom-Isten, aki mindig ugyanaz, ma és örökké, akivel minden perc végtelennek tűnik, alig várom hogy felpattanhassak, és végre hasznosan szorgoskodjak a világban, nos… Nos akkor akkor fognom kell egy lapátot, és szépen eldobálni az útból azt aTovább…

Egyensúlyozunk két lyukas zsebünk közt, teli polcokról pakoljuk tele kabátunk, elmarad mögöttünk, és beledűl az arany semmibe, lehet belőle, zakó, kiskabát komputereknek újabb pleisztocénben, szvetter Noénak, hogy az Ararát elé ne egyszál krómacélban érjen.   Parti Nagy Lajos: Angyalstop / PIM, Digitális Irodalmi Akadémia (2019)Tovább…