Megint mit? Nézel rám, mint egy kubista arckép az üvegtéglán, szigorúan, mert a kubista arcképek mindig szigorúak és nem tudom, mit követtem el, de az biztos, hogy valamit elkövettem, mert szigorúan nézel, miközben én egy impresszionista kertben szaladgálok szalaggal a hajamban és egy francia dalt éneklek, amit a Montmartreon szoktakTovább…
Ha veled maradok, minden tavasz méhzsongással telne, sátorban aludnék, déltájt rám sandítana a gázrezsó kelyhe. Otthon lenne szövőszékem, a házunk falát apró, színes mozaikkal fedném, óriás tölgyasztalon könyvtári könyvhegyek – lehet, én lennék az igazgató – éjjel sírnék, hogy nem jött össze a gyerek és sosem elég meleg a takaró.Tovább…
esik megint azt hittem kint de nem itt benn zuhog a reménytelenség csorog az ereken kín ráng a párátlan leheleten és az elém omlott viharrá gomolygó felhőim habjain hullámzik s elevez a maradék benned hit nem maradsz itt semmi már csak talpamra ragadt könny mely nyirkos őszt imitál hol csókokTovább…
olyan puhának tűnik az az apró nyílás a télikabátod belsejében amiben folyton matatsz de sose találsz semmit kedvem lenne belebújni összezsugorodni mint egy porszem a levegőben amelyet véletlen fújt feléd a szél és hagyta hogy jól elrejtőzzem a megoldatlan egyenletek között belesimuljak a maszkodba akár egy kagylóhéjba s csüngjek mindenTovább…
Mély kútja a múltnak sötét visszhang. Nem visz előre. * Még fájón zeng, lelkem mélyén neved kopott visszhangja. * Hab fehér felhőkben páracseppek esőt játszanak. * A tacskó fekete gombszemével kérdez: Mikor jössz? * Az írók azt érzik, mint mi, csak ők le tudják írni. ©Kovács Emil Lajos – KútTovább…
A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő (Válogatás a 2022-es őszi szemeszter alkotásaiból.) Balizs Dániel: Pannon Reality mogyorófák tövében ülve börtönsziget fái között repülőn imbolyogva lépve tömegben levegőért kapkodva erkélyen füstöt fújva díszlámpák sötétjében részegen a lépcsőházban búcsúzás nélkül hazafelé jegy nélkül a villamoson tejködben túlpartot fürkészve nap-nap után álmodozvaTovább…
Miként a lázas, forró testű gyermek, ha végre nyugtalan álomba zuhan, hosszú pillái néha megremegnek (akárha érné tétova légfuvam), jelezve ezzel is: életben marad, megéri még a távoli holnapot, s hallja majd félénken kérdező szavad, mikor hajnali csöndben szólintgatod, úgy létezik itt ez elvéresült táj, szürkén-komoran-lánctalpfélelemben, rángatózó teste ezer sebtőlTovább…
arcod a taxiban kisápad végtelen lámpasor lök üres fehér diákat az utca keretébe kezemben lassan ég le megpörkölt bakancsfűző atléta-csillagszóró átfordul tűlevélen tűzoltók munkakészen kártyáznak egy gatyában van ki betlire játszik holnap is kirabolják holnapután is kihűl meleg ágyad huzatos spájzban keltkalács karácsonyok szállnak taxiórán betlehemi villanás kihűl a sosemvoltTovább…
Megérkeztem hát: tenyeremben a hét domb városa. A Herzl-hegy északi lejtőjén köd-lepedőben a katonai temető. A zsidónegyed egyetlen minaretje ünnepi homályba vész. Kegyosztó szél; narancs és fűszer illatát söpri felém. Bármerre nézek, hömpölygő emberáradat, zarándok-tömeg. Apró fények mindenünnen, sárgák, mint a kabátra szögezett hold. Az Oroszlános kaput fegyveres őrök vigyázzák,Tovább…
In memoriam Jean-Louis Trintignant És megtörténik minden újra most, mi megesett, csak nézd a villamost, ahogy bedől a tálaló előtt, s a lámpafényben ázó háztetőt, a hóesést a nyitott könyv fölött, a hálóőrt, ki halnak öltözött, a paplanunkra hulló kék avart, amelyet mindig újra fölkavart a metróállomás meleg szele,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.