Időrabló vagy. A szavaknak adod cirkuszos perceid. Hagyod, hogy kifessék magukat, és balettcipőben egyensúlyozzanak idegszálaid túlfeszített pengéin, és sátrat verjenek tudatalattidban, amíg te a fűben hanyatt fekszel. Megengeded, hogy preparált majmokkal dobálózzanak, mert biztos vagy a dolgodban, hiszen te vagy az Idomár. Ó, hatalmas Idomár, mondják. És te figyeled, hogyTovább…

Hommage a Dalí   Egy meglepő lépcsőn kell lemenni a kiállítótérbe, fekete falak, sötétség, egy szöveg megvilágítva, komformistán elolvassuk. Karonfogva belépünk egy lángelme képzeletébe. Rögtön elengedlek, megszűnsz létezni, utazom, Dalíval kézenfogva, bocs. Miért akarunk mindig benézni a szobrok mögé? Te nem? Benézek, háromdimenziós, hátul is tökéletes. Ahogy Dalí néz, úgyTovább…

Mióta már, hogy mindenre rácsodálkozom, ami él! Nekem nyit virágot mindegyik tavasz, velem tisztul a szürke világ, ha közelít a tél, a patyolatfehér. Mióta már, hogy elakad a hangom, ha színes köveket terít elém a parti hullám szelíden, s a végeérhetetlen titkok – ős-erő, tudás – hordozóit megérinthetem. Mióta már,Tovább…

Gyerekként az arculcsapások, minden bántások nyomán fakadnak fekete gyöngyökbe zárt fájdalmak, keringenek az idegpályákon láthatatlan, és a hallgatás sodorja tovább. Míg egyszer megnyílik a szó és már tudja, nem azt gyűlöli, aki bántotta, hanem azt, aki nem védte meg. Azóta ismeri a magányt.       ©Petőcz András – KassákTovább…

pillanatok üzenete pillanatokban mérem az időt lebontom és újra összerakom mintha töredékben is egész lenne és az egész is részekben létezne egy simogató üzenet egy befogadó tekintet a színek sugárzása fakulása csodák fellobbanása kialvása minden csak egy pillanat üvegszilánk a téli nap kékes derengés a lét amelyben az emberek ésTovább…

„Most pedig tessék játszani!” – mondtad. Ott maradtam. Egyedül. Játszani. Sóhajtok. Hiányzol. Soha nem szerettem babázni. Nem válaszoltak, nem reagáltak. Rám néztek. Üres tekintetük megijesztett. Számoltam a másodperceket, perceket. A kiskacsás órámon lassan haladtak a mutatók, Kegyetlenül lassan. A minták a szőnyegen nem lehettek elegen, hogy lefoglaljanak, amíg be nemTovább…

a megálló területén dohányzott az a kis barna asszony a szél fújta hajába a hársfavirágot ott a megálló területén a dohányzás területén megállt az a kis barna asszony a szél ráfújta a hársfavirágot ott a dohányzás területén na ott láttam meg én azt a kis barna asszonyt cigarettahüvelybe töltött hársfavirágotTovább…

Queen: These Are the Days of Our Lives (dalfordítás)   Néha rám tör az érzés, mintha csak újraélnék egy tavaszt… mikor még gyerekek voltunk, oly jó volt minden, igaz? A nap nem ment le, hittük, hogy meg sem halunk, mindig fény sütött ránk, könnyűek voltunk. Néha úgy tűnik most már,Tovább…

Kék Bolygónk Zöld fái Az égig nem Érnek, de élnek.   Ha Volna Két élet, Másként tennéd A rosszat és jót?   Rúzs Nélkül Őszintébb Szádból a szó, Csókod szűztiszta.   Halk Szavam Nem jutott El szívedig. Néma lett a múlt.   Ma Sírod Mellett lágy Szellő ölelt, Szavad vigasztalt.Tovább…

Nagyapám halálának napján kezdődött a halfogási tilalom, legalábbis pontyra, arra horgásztunk, legalábbis amíg együtt jártunk pecázni, leginkább biciklivel, legalábbis amíg ment neki a tekerés. Útközben a pihenés csendes és dohányszagú volt, előbbi nem miattam, utóbbi nem miattunk, a kocsmában kivit vagy maracuját ittam, ő meg fröccsöt, sztaniolba csomagolta az ivást.Tovább…