Becsomagol. A fájdalom. Mikéntha pakkot kapnál valahonnan. Így mondták régen. És az, ami van, nem múlik el soha. Lehetne halálos seb – vér ömlik belőle. A fájdalom beburkol, lassan. Magad is csomaggá alakulsz. És falevél-szomorúságod arról beszél, hogy vesztessé lettél – valami háborúban. Felveszem csonthideg kabátomat. (Megjelent az AlföldTovább…
Az első arcom homokkő, ezer repedés rajza, tengerárok a második temetve mély iszapba, egy újabb arcom sivatag, van, amit dús repkény takar, egy arcom bogláros mező, egy másik százéves avar, van köztük elfelejtett tó, melyen hold tükröződik, egy másik arcom épp a hold túloldalán egy kőszirt, kopár homlokát senki más,Tovább…
Sikált kőtálak, téli kertmozik, hol az úristen hasonlítkozik, valami albán, rossz pufajka rajta, és mint a gázcső, keskenykék az ajka. S mert varjakként mi folyton vétkezünk, csurom egy tollgörcs lábunk és kezünk, a gyarlóságunk, jaj, semmi se rejti, bús cvikkerét az úr ölébe ejti, és úgy legyint, mint szálkás mozihős,Tovább…
Éppen új reggel fröccsen ablakomra, S a fény-nyaláb tekergő anakonda, Kúszik felém, pontosan mint a nyelv, Mintha vezetné bármi ösztön, elv, Hogy csúszva ezer éven, ezer ágon, Engem, ki ma beszélem, megtaláljon, Álom-nyelvből magamat szabadítom, Így vagyok itthon. Magyar nyelv! Ó, te golyóálló mellény, Mely test-ruhámat mindig kibélelvén Halálos biztonságomTovább…
„…az ember él” (Babits) Nyújtsd ki a lábad. Vagy a kezed. Bele a vízbe. Nem sósav az, nem is lúgkő. (Valamit összecseréltünk?) Könnyű harapást érzel, mert hideg ám: annak kell lennie. Nyomában pompás kicsi kórokozókból támad véredben tömérdek okozat. Ne félj, meg nem veszel. Inkább csak megkerülsz. Mit tudod?Tovább…
Kedves író úr, nemrégiben, na jó, konkrétan múlt csütörtökön volt szerencsém látni és hallani önt a dunakeszi könyvtár irodalmi szalonjában, ahová csak úgy beestem, hogy meghosszabbítsam a kölcsönzési időt a könyvek után, amiket évek óta nem viszek vissza, és láttam, hogy a könyvtáros arca felragyog, hogy velem akkor máris többTovább…
Űr A forgás közepén az örvény közepén az undor közepén a fájás közepén az ordításban szaggatásban a sírásban és siratásban a születés örök kínjában a szakadatlan szólításban az émelygésben szédülésben a megváltatlan szenvedésben kivágott nyelvben falba vert fejben üvöltő csend van A belső mosoly A belső mosoly nem beszél,Tovább…
Ma nagy hó volt, apa jött értem az óvodába, és ahogy mentünk hazafelé, megpróbált hóembert gyúrni, de megint nem sikerült neki, porhóból nem lehet, mondtam, mire magyarázni kezdett, hogy persze, tudja ő, csak azt nem tudja, hogy mért nem sikerül legalább egyetlenegyszer, hiszen az Istennek nemhogy a porhóból, de mégTovább…
Igazad van, Istenem, elmértem mindent. A minden is elmért engem, és ha vétettem is a teremtés ellen, a hét napon túl csak te vagy, a bűn visszahullik fejemre. Igazad van, Istenem, nem figyeltem az óvásaidra, de az óvások sem figyeltek rám, közkeletű intelemnek voltak, melyekből nekem is jutott. Igazad van,Tovább…
(József Attilának: „hidd el, hogy nagyon szeretlek”) Szollát Mihály, Szolláth Mihály, hideg arcod vízbe mártod vacog-ragyog tükörképed ennyire látsz világodból jó lesz mint másnak azt hitted most már látod másért örülsz szádat már hiába tátod valakik már gödröt ásnak mi volt azt igaznak hitted csillogása hamis gyémánt – szakadékánTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.