Dézsa A dézsa és víz ikerkölykök voltak, a donga dagadt, engedve a sorsnak, sok haszna volt, s kigondolta a méret, hogy mire lesz segédje majd a kéznek, volt benne búza, és ő volt a mérték, míg tartalmát még nem súlyra mérték, volt öle tejnek, s öblösült a jászol, a fejtTovább…
Anyám, én minden este ajkamon hazug szókkal fekszem, és a reggel még ott találja mind’, a hajnal ébreszt – félek, hogy párnám ráncai arcomra nőnek, nem látok napot, sem csillagot, és nyakamra fon kötelet a pillanat. Anyám, te tudod milyen, ha gyermek nélkül ébred a nap, és haldoklik a kiTovább…
szomorú ábrázatú angyal üldögél a macskalépcsőn tépázott szárnyai ernyedten lógnak kudarcot vallott védencét a költőt most tették jégre nem tudta megóvni pia cigi és a nők nem ismert mércét határokat se nagyon folyton hadban állt sőt gyakran azokat bántotta akik így is elfogadták szerették és támogatták ezt példázza legott mélabúsTovább…
most is csak kapirgáltam az ételt játszottam ahogy szeretek a villa tűhegyeire tűztem a zöld borsószemeket négyet fűztem fel kár hogy nem hosszabb a villa ága fura gyöngysor kissé csálé borsóvégzet csúfondárosan nevettek a répák mint kivégzésen a kárörvendők ők megúszták a szomszédnő hangja felkorbácsolta a rémületet ijedt üvöltése félelmetesebbTovább…
Sellő A sellő tünemény, szívemben örök remény, megvalósult álom, már túl talányon. Szállj velem mező fölött, tenger fölött, csak te vagy nekem, te, a sellő, a nő és az örök szerelem. * Karodban pihenek Múlnak a percek, rossz nélküled… Ha behunyom szemem, itt vagy előttem, velem; érzem tested hevületét, veszemTovább…
Nem maradt más belőlem, csak a méltóságom, és az nem adható el a két szép szemedért. Ha nincs benned zene, a táncunk-mondd-milyen lesz; ha nem vagy kihívás, csak egy olcsó menedék? Az életem része légy, ne csak a kacatja- mi végre hordozzalak magamban szüntelen, ha a létezésemnek egyetlen motorja azTovább…
Kórház, rengeteg ember: mint gnú csorda, ahogy a betegség-oroszlánjai ólálkodnak körülöttünk, mindenki szorongatja igazolványait: mint harmadik-negyedik-fülét—hátha velük bele tud hallgatni a rendszerbe, egy-egy orvos néha feltűnik, beléjük kapaszkodik több száz tekintet, míg az ajtó elvágja cérnaszálait, marad a vörös-begyulladt szemű sorszámlámpa, ahogy 20-percenként pislant egyet, egy biztonsági őr látva tanácstalanságukat,Tovább…
Zöldellő kertünk békésen nyújtózik a dús ölű nyárban. * Apám lábnyomát régen elmosták már a nyári záporok. * Zsibongó lárma a cseresznyefánk: remek egy rigó-kocsma! * Vén pincénk falán gyerekkor kacajai visszhangoznak még. * Lebeg a kék ég szoknyája: a pajkos szél felhőt röptet rá. * Vörös pántlika az estiTovább…
Álmomban dúdoltam neked. Bódultan súgva éneked fülembe bújtak dallamok. Amerre léptél, hallgatott az út: csönd hullott a földre. A Göncölt írtam kezedre, s te sárga pillangók röptét csodálva, titokban csentél ajkamról egy szelíd mosolyt. Markomból patak vize folyt, medrében sok kis kő lapult. Est-ében tükrében megunt sóhajok születtek újra: vártakTovább…
Tegnap Petrit adtad a kezembe, „ez jó!” – mondtad, vagy csak gondoltad, a szemedből tudok olvasni! Ma reggel a konyhában készülődsz: „na, milyen?” – veted oda, csak úgy mellékesen. Pörögnek bennem a lehetséges témák, hova is illik a „na, milyen?”-re adható válasz. Meg van: „a Petri?” – kérdem, de tudom,Tovább…