Szüntelen velem légy, de maradj észrevétlen, halmozz el étkekkel, és hagyjál szomjan, étlen! Ne láncolj magadhoz, de marasztalj, ha mennék, zárj be börtönödbe, és légy állandó vendég! Változz át naponta, de maradj meg ilyennek, kívánj meg percenként, s hagyd, hogy megpihenjek! Lehetsz drága terhem, de ne légy a terhemre, engedd,Tovább…
ott vagy mindörökké – Péli Tamásért ott vagy mindörökké az oroszlán csillagképbe zárva s én tőled jobbra követlek folyton bár sosem érlek el az északi vízöntőképben városom sötét sziluettjéből ébredsz hallgatag látomás mint hajótöröttnek a messzeségben feltűnő megmentő luxushajó örökzöldek életét lezáró befejezetlen szerelem az égből hangtalan csillag hullasz aTovább…
Ma este kiiszom a búcsú keserű poharát A kígyók szájából kúszó lányok kezéből A szívemben sarjadt verssorok elhalnak nyelvemen Este ha elsiratom verseimet meghal velük a nap is Feltoluló könnyeimmel írott emlékeim Idegen utazók hordják majd el városomból Éjjel ébredő emlékeim mint kócos tanúk élcelődnek rajtam A hullócsillagok kiütik kezembőlTovább…
A döntés Kihallgatják suttogásainkat– a fal fülel és hangokat keres, és átereszti szavunk sziszegését a kulcslyuk csöndje s az eltolt retesz. Mert új határok övezik a létünk, és döntés szülte kényszer hat miránk, de korlátokat nem ismer a lélek, ha felsajog az elveszett világ. Csoszogásunk leszakad a percről, és messzeségbeTovább…
Mielőtt az erdők visszaváltoznak vérré és fájdalommá mielőtt kilehelnék boldogságukat a fák mielőtt a végső ajtót rám zárná az Isten egy utat keresek amin szembe jön valaki aki minden tévelygésemmel együtt még megszeretne. * Az erdők visszaváltoztak vérré és fájdalommá már kilehelték boldogságukat a fák a végső ajtót isTovább…
Csak tiszta tér lesz, sehol földkupac. Nevem áthúzva valamennyi táblán. Szélben dülöngő árbócra mutatsz a láthatárommá tisztulsz, sudár lány. Vagy, aki voltál. Telt égei formák az öled, melled: égető arányok, a szemhéj csukva, napon bágyadó mák feszes gubói rejtegetik az álmod. A paravánon fedetlen hiány. Fölrettenek. A gyűrűd várakoztat.Tovább…
éppen nem gondolok semmire de hogyha fölnézek az égre a nap sárga tányérja olyan mintha lila szirmait elszórta volna egy óriási mandragóra szerencsegyökérnek is hívják és a termése akár a naspolya bár az arabok az ördögök almájának nevezték bogyóit a középkorban már a termékenység jelképe volt és halált hozott arraTovább…
Szalad, de a Blahán megbillent néhány villamosra várót. Egy guruló kalap keresni kezdi kedvesét. Saját farkába harap a lila sál, majd elnyeli egy éhes villamos Szalad tovább. Lépcsőkön le, a mélybe.száll. Öreg csöves kezében „Fedél nélkül”, megfáradt szemében neonmagány. Arrébb, akár hurutos, hörgő garat föl-le, föl-le két mozgólépcső halad azTovább…
Zöldül a zsenge búza-határ, arra kaszás még hálni se jár, ám alig sarjad, máris a varjak szürke subája vigyázta az út. Messzi rögökre szálldos a nyár, kíséri vándor fecske dal-ár, ördögszekéren céda remények kötnek talpára útilaput. Hull a virágszirom, mind elalél, csendesedő ütemet ver a vér, léted a játszma, parázsonTovább…
istennek nem ütni vissza kollázs József Attila verscímeiből csudálkozunk a bánaton díványon fekszünk mint dagadt hentesek dícsértessék a derengő rózsa hajón megyek Pestre ha hold süt miért mondottál rosszat nékem páncélvonat? tűz van tovább én nem birom prédikálnak pohos proletárok sok gondom közt mindent hagyok jelen múlt jövő jött megfogottTovább…