Rőt muskátli zöld ládában meszelt házfalon. Három szín. A képet tovább nem is árnyalom. Piros a vér, zöld a mező, fehér a halál. Ami a szívből kiveszett rég, vissza nem talál. Fehér felhők zöld föld fölött, vörös ég alatt. Vajon az öröklött vérből még hány csepp maradt? Őszi rózsa, vörösTovább…
Nyáresti éjben alszik a túlpart: távoli, kéklő ormokba olvadt. Csönd tenyerében hallgat a sóhaj, bíboros álom árnyakra fényt varr. Rendez az Isten vágyat és vétket, összerak vérző törtből – egészet. *Első közlésTovább…
Kicsit megroggyant az ég, szomszédommal az utcán arról beszélgetünk, hogy eső lesz, pedig csak az időjárás által fejezik ki az elemek hangulatukat, péntek délután…az ember vágyakozik a hétvégére (bár én holnap dolgozom), szóval bele tudunk szeretni a szombatba-vasárnapba, így lesznek szeretőink az órák: akiktől majd megszületnek percgyerekeink, az indiánok ilyenkorTovább…
az úgy van, hogy eltelik ennyi vagy annyi idő, aztán az ember egyszerűen megunja az életét, fogai kihullnak, hajában nyáron is őszelő, és valami furcsa szomorúság lepi el két szemét. ül a kertkapuban, térdén kockás takaró, vén ebe néha megnyalja lecsüngő kezét, mosolyában a vándorlás vágya az útravaló, így utoljáraTovább…
Avatás Megemelem a kalapom előtted Ifjú vándor, ki most rálépett az Ösvényre. Remélem utad majd messzire visz, S színes tájak labirintusában örömödet leled. Lehet betévedsz majd Dante sötét erdejébe, Reményem, beléd vetetett büszkeségem majd elkísér, Hogy az Utam végén átveszed tőlem Elődeim által agyonkoptatott, göcsörtös vándorbotom. * Haikuk virágotTovább…
Vihar előtti Learn to fly Vihar kell, szél kell, hogy repülhessenek a pitypang-virágok Nyár Fekszünk a füvön ketten s nem vesszük észre: ránk esteledett. Nyáreste Tarkón talál egy sietősebb esőcsepp: vihar közeleg. Alkony Kertünk szemérmes: jól belepirult a nap búcsúcsókjába. Vihar előtti Várakozunk mind: tikkadt gyümölcsfák felett dörög már azTovább…
Minél régebben nézek a tükörbe, annál kevésbé ismerem,ki onnan rám visszanéz már valahonnan, ahova tart eltündökölve. Szemében rémület, tévedt igézet, mögötte fogynak, rebbennek a tárgyak s mind olyan, mint valami vázlat, ezüstbe merített szirének. Az idő áttetsző , felejt a csöndben, a mélyén visz valaki egy keresztet, talán az,akiTovább…
Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsõben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó õr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hûvös ítéletében: bûnös! ott zsarnokság van nemcsak a katonásan pattogtatott „vigyázz!”-ban, „tûz!”-ben, a dobolásban,Tovább…
Baso Ugyan, ki lehet e háncsruhában járó tarka Tavasz-úr? Tavasz közelít. Ó, ti ködfátyol mögé rejtező hegyek! Tavaszi eső. Alvó darázsnépet hűs fürdő kelteget. Mozdulatlan tó. Vizébe béka pottyan: halkan csobban – csend. Egérfészekből harsány kihívás: dalra hát, verébfiak! Ifjú növényke: hóvilágon küzdi át gyönge bíborát. Kelő napkorong szilvaillat-özönben hegyTovább…
Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején, idén lett csak készen, idén sem egészen. Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen sántikált a címe, minden lába ríme. Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt, de az égre nézve alig vettem észre. Az égen egy felhő szállt, s az aTovább…