kattogó fogaskerékké lesz az elme a feltörő emlékek nyomán belesüvít a csendbe ahogy egy fekete varjú károg búsongva a megcsontosodott vastag kérgű almafán amelynek ágai földig hajolnak vén terhük alatt és a kertben mintha ott állna apám a ráncok megsokasodtak a homlokán hosszan az égre néz tűnődik meditál; a felhőátvonulásTovább…
Ki segít majd kilépnem? Ki segített belépnem kilépni ki segít ki fog majd lágyan kézen ha te már nem vagy itt én bőszen ellenálltam a testem rúgkapált te mélybe löktél bátran a lélek lesben állt hogy végső ernyedésben majd elillan ha kell ha görccsé alvadt vérben nem lesz ki átölelTovább…
Őszi séták Olyan nehezek a csendtől a levelek, hogy leesnek, Budapest útjai: nagy hálók, kifoglak velük valahol a Váci utca környékén, Temetőket jártunk, szívünket elkísértük a múltba, összeütközik két felhő, és esőcsepp darabokra hullanak, a játszótéren most, csak a fény játszik az árnyékokkal, láttam reggel az iskolába menő gyerekeket, azokatTovább…
Téli rege Álmos hajnal dereng dideregve dérbe pirult csipkebokrokon, s lilára kékült szájjal játszik ébresztőt jéghideg fúvósokon. Tél asszonya kora reggelenként cakkos felhők szélén lépeget, csing-csengettyűs sarkantyújával karcolja mintásra a kék eget. Nap a Széllel fényes délidőben siklanak tova fürge szánon, mögöttük kacér jégcsap-cseppek hópelyhekkel szambáznak a fákon. Sápadt napsugarakTovább…
Kérés nélkül Mert, amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan nagynak látszik a feladat, hogy azt fogadjuk el,ami Van, még ha éppenséggel Másként is lehetne. Nagyot dörren odakint az ég. Egy ember az ujjait számolja. Ringathatnánk. Mesélhetnénk neki életről, szerelemről. Altathatnánk. De csak áltatni tudjuk. Letagadjuk előtte az öregek szagát. Kapkodunk.Tovább…
Dobogás Ritmus mutatja mi zajlik elszánt szívedben, a változó és teremtő erődben. Zene szól bordáid között. Szívhangod, akár egy ütőshangszeren a képzett zenész játéka, tisztán szól, ha benned minden harmonikus. Míg jársz-kelsz a világban, s dolgozik melledben a vörös hústömeg, lassul vagy gyorsul a pitvar és a kamra munkája, fúltTovább…
Blanche de Bruxelles Zavarba hoz, ahogyan szólsz, ha szólsz, és amiként hallgatsz; idegesítő, ütemtelen cselek, mintha folyton árnyékra vetődnék. Empátia? Éppen most lennél megértő? Nehogy már helyembe képzeld magad! Ha sarokba szorítod, a gyöngytyúk sem válogat elébe szórt szavak között. Fair play? Hát persze! Poszter-mosoly fehére nem véletlenül innen villan haza:Tovább…
Az őszöm asszonya nevet, mosolyog, meleg-rozsdabarna körötte a rét, vele a természet, a türkizkék ég, szemébe költöztek fényes csillagok. Az arcán látom a ragyogó napot, méhében hordja tavasza örömét, teste a szerelem és az öröklét, én is október bús szülötte vagyok. Nem rémíti az életadó próba, örömtől sírva, sikoltva, vajúdvaTovább…
Ciklus Veled akarok fázni, Mikor gesztenyefa-karjaival Bekopog az ősz. Veled ázni, Mikor kiterítenek száradni, És ottfelejtenek. Veled fájni, Mikor szalonnabőrök leszünk Cinkék csőrében. Letagadni a nyarunk, Hogy a téltől megvédjelek. * Harmónia torkom szakadtából ordíts ne csak beszélj mondj is valamit bizonyítsd be a rózsaillat mögött van valaki *Első közlésTovább…
Életfaltégláim repednek sorban, fénymázuk mattul, a habarcs is mállik, mit ifjonti erővel összehordtam, romba dől egy napon, s torlasszá válik. Rommá lészen, jaj, falam védereje, hol egykoron az eszme szaladt végig, gerince megrogy, meszes lesz az ere, az igét védő váram levitézlik. Kapuját a rozsda halálra marja, lőrésében a kilátásTovább…