Svábhegy A Svábhegy fölött zizeg a levegő, pulzál a félhold, fölötte lógnak a csillagok, mindenki a földön térdel, mindenki csak a kutyákat figyeli, megfélemlített csaholásukat. Embert nem látok, lassított felvétel a szemerkélő eső aláporzása. mozog minden, önmagukba záródott gesztusok mögött ötször egy nap hallom a csaholásokat, ötször egymás után nézekTovább…
bukowski most ne rejszolj csomagod jött a postás röhögve kezembe nyomott valamit tényleg ráélveztem egy lucskos pinára de honnan túl hangosan csinálod öreg végy vissza add a csomagot beste kölök ordítottam rá nyomtatásban megjelent versek voltak benne a verseim az én verseim az elsők érted az első fecskék kis sárgaTovább…
Z-avarban Ámulva álldogált az ősz, kerti sztriptízbe benézett, megannyi fa, száz szép dizőz kellette báját ledéren. Sorra hullott a sok levél, mint megannyi csipkeálom, csupa mámor és szenvedély, szerelmi nász avarágyon. Súgott, búgott az őszi szél, belepirult ég orcája, zavarát oldja, inni kért, felhő töltött poharába. * Lebegés Fényben fürdőzőTovább…
Ugyanaz másként – Villon ciklus Egy gondtalan nap hogyha erre tévedsz, és barát vagy, kit régről ismerünk, vagy kósza vándor, s holttestünkre révedsz, nem úri „sárm” ha gúnyolódsz velünk, itt lógunk hárman, szélcibált-pörögve, szemünk fényét a holló rég kivájta, és úgy köröz fölöttünk körbe-körbe, mint az ördög sötét glóriája. HordónyiTovább…
AZ NEM BAJ Az nem baj, ha sivatag vagy puszta felé visz az utad, csak legyen nálad egy kis víz. Az sem baj, ha víz alá merülsz vagy sebes folyóban úszol, csak el ne felejts egy mély levegőt venni előtte. Még az sem baj, ha föld alá fúrsz, vaksötétben, csakTovább…
Néhány percre a magyar határtól található a volt Jugoszlávia, a mai Szerbia soknemzetiségű városa, Szabadka. A város története az ősidőkbe nyúlik vissza. Területén haladnak keresztül az Ázsiát Európával összekötő útvonalak. Ideális lehetőséget biztosítva a kereskedelemnek. Az itt élők évszázadok óta ki is használják ezt a lehetőséget. Így van ez napjainkban is.Tovább…
A RAVATALON Átgondoltam hogy menjek el. Megküzdök addig még ezernyi szóval s forgatom a számban viharvert gondolatom. Vigyázok, ne félts, hogy rongyaim ne legyenek, csak díszes ruhám – legalább egy – a ravatalon. * TELEPÁTIA Nem hívtalak. Mégis, mintha telefon csörögne agyamban és a hangod szól bele. * RÁD VÁRVATovább…
Ülök a szobámban emlékeket gyűjtök. Gyufás skatulyában egy kavics. Szemem lecsukódik álmodni kellene, de már elfogyott az álmom is. Emléket elkoptattak évek. Jelen és a múlt keveredett. Nem tudom már hogy ez a kavics vajon mire emlékeztetett? Nedves csók íze szárad számra lány ujjak nyoma a testemen. Nem jön visszaTovább…
Miért szerettem azt a reggelt, mikor azt álmodtam, ott vagyok árva, gyenge karjaidban, s a mosolyodban rám ragyog az összes jó, mit kaptam egyszer, s tudván azt, hogy meghalok, halkan, csendben már alig van bármi, amit adhatok. Két szemedben barna tenger, édes, mézes fájdalom. Miért szerettem azt a reggelt, miértTovább…
Olyan közel A szemközti ház hetedik emeletén, olyan közel hozzám, hogy néha azt hiszem, kinyújtott kezemmel megérinthetem, szintén reggel van, ablakok nyílnak, lámpákat fel-majd lekapcsolnak, tükröződik a felkelő Nap fénye az ablaküvegeken. Egy ember felhúzza a redőnyit, nyújtózkodik, majd ráérős mozdulattal öltözködni kezd. Eltűnődöm a látványon: szinte tükörképemet látom, ablakkalitkákbaTovább…