…hogy’ tanítsam Karöltve fényem már a holddal, élesebb fények tűje, bánt, csak rajzolom magam a tollal, egy rím olykor a mélybe ránt, csikorgó foggal tán megértem, a vers lebegtet mint a víz, soha sem kell a partra lépnem, enyhül számban a füstös íz, ha életem már csontra szívtam, nem izzikTovább…
Jönnek…. Jönnek, csak a szomszédba mennek, embert ölnek. Jönnek, asszonyt gyaláznak, gyermeket vernek. Kidöntik a házfalat, letépdesik a lombokat, megmérgezik a kútvizet, rabolnak attól, ki önként nem fizet. Jönnek, sorsokat taposnak, megzsarolnak, csak a szomszédházba mennek, ég a tető, harsányan nevetnek. Jönnek, megrugdossák az öreget, bedobják kővel az ablaküveget. ATovább…
Itt, ahol élek, csak a hiány jön velem szembe. A nők itt negyven évesen elveszítik jobbára mindazt, ami nővé tehetné őket. És csak válluk íve vagy derekuk formája árulja el, hogy ők nők voltak. És az arcuk is átalakul; durván vésett kővé dermed, nyerssé, szikárrá. Ötven évesen már nem nők;Tovább…
Postató Eddig erről nem meséltem, Ring egy tó a fényes térben, Ugy hívják, hogy Postató. Hogy miért, nem tudható. Parttól partig szél-segéd Kézbesíti levelét Fáknak. Tükrén vonulnak, Gépek, felhők, madarak. Csendje testvér csobogással, Halaknak csüngnek fűzágak. Nádszál-tövi fészkekben Vadmadarak költenek. Egyvonalúan, sokszögben, Lassan forduló félkörben Küllőznek a sugarak, Aranyhídat vonTovább…
Országh Lili – Befalazva Fulladás Egy hályogos szempárban cikázó holt ifjúkor. Még bizsereg a tenyér repedéseiben az újjáépítés téglája. A kölyök zsebébe dugott százasok… Intravénás mosoly egy szeretetház ablakából. Levegőtlen, vak utójáték; jutalomjáték. * Tusa a senkiföldjén Egy foszlány az ágymellöli boldogságból. Felvillanó képek túlról. Bizonytalanságig fokozott tétlen mozdulatlanság,Tovább…
hajnal töredezett bordái között ziháló kérdés hová tűnik az éj összes titka amint reggel pislog a kerti fákon hová viszi a virágillatot a szél ahogy végignyargal fűszálak muzsikáján hová rakosgatja a csillagokat Isten biztonságot nyújtó keze amikor virgonc hajnal lófrál izgatott kertekben hová tűnt az összes öröm beesett beteg ráncosTovább…
Bocsáss meg, Uram, hogy nem vagyok méltó hajlékodba lépni, lelkemet viseltes rongyokban színed elé tárni. Lábamon szakadt szandál, tenyeremet akác tüskéje szúrta át, míg kaptattam feléd az ormokon – megfáradt szolgád – hogy hallva a szférák titkos énekét, megfejtsem a jelet; mit üzennek a rég angyallá vált égiek, hogy áhítattalTovább…
Sajnálom, hogy nem lehettem az, aki akartam lenni neked. A közelségedben még mindig hiszek. Élettelenül. Olthatatlanul szerettelek, úgy, ahogy a hajnal áttört fényeket. Beléd karolva felébresztelek. Haláltalanul. * a hátralevő összes boldogtalanság miatt nevetek * Holnaptalanul élek a múltban soha nem fogom megtalálni a helyem jelen vagyok, mint elkövetkezendő emlékekTovább…
Egyszer azt hittem, hogy az ég csak azért olyan kék, hogy a semmit jól elrejtse, hogy apránként sejtsem meg, amit a gyerekkor nem mert elém teregetni, hogy a kékség fölött valójában nem vigyáz rám senki. Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek, kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek. Egy teljes napig hittemTovább…
bezárt boríték elteszem legyen titkom csöndékszerem kazalba hordott álmokat szárnyatlan lovam válogat mennék de nincsen már hova vén vagyok fáradt ostoba jaj ott a szél majd megfogom cifra szókból font ostorom hajtom megyek a semmin át körbevesz süt a nemvilág száguldok kinn a semmiben hiába igaz nem hiszem testetlen vagyokTovább…