Jönnek….
Jönnek, csak a szomszédba
mennek, embert ölnek.
Jönnek, asszonyt gyaláznak,
gyermeket vernek.
Kidöntik a házfalat,
letépdesik a lombokat,
megmérgezik a kútvizet,
rabolnak attól,
ki önként nem fizet.
Jönnek, sorsokat taposnak,
megzsarolnak,
csak a szomszédházba mennek,
ég a tető, harsányan nevetnek.
Jönnek, megrugdossák az öreget,
bedobják kővel az ablaküveget.
A lányt kiviszik az árokszélre,
a kutyát lelövik,
elfolyik a vére.
Egyenruhában jönnek,
indulót énekelnek,
hitet gyaláznak,
fajtát aláznak.
Tobzódnak erőt mutatva,
az élet retteg, bebújik a sarokba.
Jönnek, hova mennek?
Már a te ajtódon dörömbölnek,
nem várnak, betörnek,
melledre lépnek,
nem köszönnek.
*
Ha elmúlnak a vágyak
Varas sebek, himlőhelyek,
lánc dörzsölte régi hegek,
nyomok, az időtől üzenetek,
tollukat vesztett erőtlen szárnyak,
testet torzító hajdani vágyak,
romjai az álmok világának,
elkoptatott érzés,
megválaszolatlan kérdés,
a lét ezernyi rejtett titka,
felelet a ki nem mondott szavakra.
Bagoly ül az odvak mélyén,
őstitkokat rejteget,
reggel kihányja a felesleget.
A fészkekben az idő nyomott hagyott,
tépett levéltörmeléket, ázott magot,
a régi madárlakot, földúlták téli fagyok.
A tó vastag jégpáncélja alatt,
fáznak, mocsármelegbe bújnak a halak,
nem látják a fénysugarakat.
A kunyhókban az öreglelkek,
csendesen szenderegnek.
Nincs dolguk az idővel,
a maradóval, az elmenővel.
Álldogál a perc az ágy körül,
elhalványul a seb, nem látszik
a ráncok közül.
A testet torzító lélekgyilkosok
gyenge reszketeg árnyak.
Nincs fájdalom, mert elmúltak a vágyak.
♥ Edit Gratulálunk! – A Csoportod! ♥