kiapadhatatlan forrásként csobog a hajnali fény rád fröcscsenti a nyár összes színét olyan ez mintha vágynál egy felejthetetlen gyönyörre a tiéd lehet érintsd meg ujjad hegyével vigyázz mit teszel vigyázz mit gondolsz megkapod rohanó gondolataid szekerén aranysárga viruló szirmokba préselve a múló idő megőrzi szíved számolatlan másodperceit *Első közlésTovább…
Zalán Tibor versére Fél költő leszek, ha hazaértem, és fölveszem mackónadrágomat? És ha a fürdőben a nadrágot leveszem, vajon a fél költőből mennyi maradt? Ha nyakkendőt kötök, hivatalnok vagyok? Akkor is, ha verset gépel kezem, vagy ha a háztetőt nézem, amelyen a Nap ragyog? És mi vagyok akkor, amikor vétkezem?Tovább…
önigazolás szóljon rám valaki: dobd el a magad verő botot gondolj az emberi méltóságra – ki más szeretne? – kegyelmezz magadnak! itt vagy kődobásra tegnapi szavaidtól kimozdultál körvonalaidból váltsd meg a jövőt valamerre menj! öniróniával enyhített létezésem főnevei: mozaikok belülnézetek mai kis kudarc cserbenhagyás meg sem vívott harc kalandor tudásvágyTovább…
volna, de megint szembejött, piszkos arcú nincstelen szerda délután. Léptei alatt nyári utcapor, szatyraiban múlt lötyög, pár liter jövő, száz hónap nadrágján zsíros hajnalok. Száradt ráncaiban szürke ősz, fák hajában szűrt tavasz, szemeiben meztelen vitorláshalak. Kint töltött éjszakán így húztak el nyarak utakon egymás után piszkos légkörön. Forgalom ordított virrasztóTovább…
Komolyan gondoltuk, hogy megváltjuk a világot, esténként sört ittunk, Fecsi unicumot (már akkor úgy nézett ki, mint egy szerzetes, a Fecsi, de nem hordott csuhát, ma sem, bár – állítólag – közelebb van Istenhez); komolyak voltunk és komolytalanok, az állambiztonság komolyan vett, a spicli kurvának formás segge volt, formás nadrágjaTovább…
Mondanivaló Van, akinél lezárul és pont, csöndben kijelentik, hogy vége. Másnál egy szomorú sóhaj, egy beteljesületlen óhaj, vagy egy rémült kiáltás van a mondat végén. Dühös kiabálás, megszegett utasítás, megválaszolatlan kérdés értelmetlen kérdőjellel: ez is lehet a sors. A mondat kezdőbetűje nagy, a végén is lesz egy írásjel. A kétTovább…
Az enyém talán nyűhetetlen, valami roppant ősanyag, lángoltam, űztem, megfeszültem és mégis sértetlen maradt, de menni kell örök erővel, hiszem szentül és konokul, amíg a szalag, vagy az ember, majd a legvégén földre hull.Tovább…
testén tetovált csillagképek az érintések tudja a szerelem libbenő lepke lihegő lángok martaléka szív alakú botlatókő szabályos kristályszerkezetét vesztett hópehely önvédelemből rövidre nyírja haját ne fészkelhessen bele a szomorúság bordái börtönében szívtájékon a teljesség hiánya vacog este bezárkózik mint fény a fák odvába röpke álmaiban lemondások születnek dacosan kiáltja aTovább…
/ Dido és Aeneas szerelme/ Élősködni a másikon, akár úgy, hogy már mindent neki adva, Kéjsóvár önzést is tekerni halkra: mintha a szent volna ikon, csodálva nézni rejtett éjjelen, elszánt hittel—egyetlen egy velem. Mert az övé csak, mi vagyok: Szívet, lelket áldozva ölelésben, az egészet odadobva a részben, s végtelenbeTovább…
Úgy kell nekünk Úgy kell nekünk a gravitáció mint éhségünket betöltő kenyér a józanság hogy újra összezúzzon ebnek a póráz lepkének tenyér kavicsnak tó selyemszalag a blúzon kulcsra zárt szombat kettétört idő innen a csend két térfél a világ úgy kell nekünk hogy a föld visszahúzzon ahogy az égnek kellenekTovább…