On:
In: Szépirodalom, Vers

Korán érkezem. Az illendőségből egy kicsit a levetett cipőben hagyok. Nagyon dícsérik ezt a darabot. Volt már hasonló tavaly: asztalfőn karmester, a pultnál asszony, aki szívét ételekbe rejti. Kocognak a kanalak, morzsák peregnek, vad gyűlik torra. Együtt emésztődünk. Szólnak a szájak, mégsem mondanak. Második felvonás: terítés, sötét karikák, székhez feszülőTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

rossz volt a mértékegység, amit adtál, nem tudtam átváltani, elszúrtam az egészet, nem állt össze, csomós maradt, darabos, kezemmel minden alkotóelemét éreztem, odatapadt az ujjaimra, rá és közé, kidobtam az egészet, a két tábla csokit megettem, a süteménynek már úgyse kell, nekem viszont igen, az endorfin az életben maradás legalapvetőbbTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Én álltam félre a keskeny hídon. Ki a boldogabb?   Két Kezed Bilincs volt. Szabad lettem Isten tenyerén.   Két Szemed Borostyán Barna méze Szívembe csorog.   Az írók azt érzik, mint mi, csak ők le tudják írni.   Sem Költő, Sem író Nem vagyok, csak Szívem szava szól.  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

80 éve született, 10 éve hunyt el Fodor Ákos költő – ebből az alkalomból indított havi emlékrovatunk, a Litera-Túra Művészeti Magazinban 2025 év végéig közöl versösszeállításokat és más érdekességeket a szerzőtől, a szerzőről. Rovatvezető: Podonyi Hedvig   ŐSZIDŐ Fodor Ákos verseiből   ŐSZI JEGYZET minden találkozásban szemernyi búcsúzás van  Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

MOTOZÓ a délutáni jégeső itt sátoroz és kárt okoz most csönd csöpög és sár motoz és itt a semmi bársonyoz csak foltra folt és hűlt helyén lám itt riszál e vélemény a sárcipőnyi félelem mi ott se volt de itt terem e vad viharnyi délután így okkupál a nincseken Megjelent:Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Boldizsár Ildikónak Szelek, lelkek, csillagok hold szitál és nap ragyog harmat hull és pára száll minden élet: nincs halál minden álom visszatér feketéből lesz fehér szürkéből lesz szivárvány s száll szép szárnyát kitárván sok mesénk a föld felett: éggé oldott fellegek, fenn lebegő fényhalak, föld felett és ég alatt, lelkedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Fekete holló Fölöttem van egy fekete holló, olykor-olykor a vállamra száll, beteg madár, a vállamon pihen. Közel van hozzám, miként az ég, túl nagyra nőttem, azt hiszem, által viszem, haldokló társamat. Által viszem őt a tenger sok vizen! Alig bírja a lábam a terheket. Sikítani, itt, nem lehet. Csak azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A felnőttkorral, azzal van a baj, mert fiatalnak lenni könnyű, öregnek meg, látom, veszélytelen. De mi van közte? Nyíló tavirózsák, poros szekérút két falu között, a pszichodrámacsoport testszagú, érettnek gondolt feltevései, a kettéfűrészelt lojalitás, alvás tapintatos, vonakodó lakástulajdonos barátok ágyán a nappaliban. Mindezt csak azért, hogy fiatal maradjak, mint aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

  Orosz István „Vannak dolgok, amiket el tudok képzelni és le tudok rajzolni. Vannak, amiket el tudok képzelni, de nem tudok lerajzolni. Vajon le tudok-e rajzolni valami olyat, amit nem tudok elképzelni? Ez az, ami igazán érdekel.” (Orosz István) Orosz István grafikusművész műhelyében Orosz István (Kecskemét, 1951. október 24. –)Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Azokra gondolok akik lépcsőházak sivár homályába rejtekezve kitartóan sodorják a soron következő cigarettát baljóslatú idegen hangokra felkapják fejüket összerándulnak megdermednek mint a hűtőbe tett harangvirág bűntudatuk értetlenül éhesen kószál folyosók imbolygó fényei közt maguknak kuporgatják az eltulajdonított perceket a fekhelyül kiszemelt üres biciklitárolót a meleget a meleget s arcuk végülTovább…