Szabó T. Anna versei

Boldizsár Ildikónak

Szelek, lelkek, csillagok
hold szitál és nap ragyog
harmat hull és pára száll
minden élet: nincs halál

minden álom visszatér
feketéből lesz fehér
szürkéből lesz szivárvány
s száll szép szárnyát kitárván

sok mesénk a föld felett:
éggé oldott fellegek,
fenn lebegő fényhalak,
föld felett és ég alatt,

lelked lenge lepke most
irizál és egybemos
minden szárny-és szívverés
pilla s pilleverdesés

párolog a pillanat
élednek és alszanak
síráson át nevetnek
– mit tehetnek? szeretnek

mind egymásba mosódunk
mesélünk és mosolygunk
vágyak kelnek s tűnnek el:
minden élő énekel

* * *

Hinni kell az édes-kétest,
hogy örökre tart a fénytest,
hogy a hústest szenvedése
nyomot nem hagy benne mégse,
hogy világol még felettünk,
mert belőle s érte lettünk.

 

Szabó T. Anna írói oldala: https://www.facebook.com/annatszabo

 

©Novák Netti Vivien: Mors stupebit