Boldizsár Ildikónak Szelek, lelkek, csillagok hold szitál és nap ragyog harmat hull és pára száll minden élet: nincs halál minden álom visszatér feketéből lesz fehér szürkéből lesz szivárvány s száll szép szárnyát kitárván sok mesénk a föld felett: éggé oldott fellegek, fenn lebegő fényhalak, föld felett és ég alatt, lelkedTovább…

„mintha olyan ember mondaná ezeket aki közel áll nagyon közel a megőrüléshez” (Debreczeny György)   A távlatokból sikerült a közel minden elemét kiválasztani, s most itt, a közel szélén látod, mennyire messze van a távol, mert magad sem hitted, egyszer majd elég közel leszel ahhoz, hogy a távlatokba nézz. talánTovább…

Parancs János szelíd parancsa Van napi-, belső- és felsőbb parancs, a szó csontmezők fölött átsuhanó káprázata. Nincsenek gyakorlati célok, és nincs menekvés, csak: legyen meg a mindennapi, külön akarata! Másképpen nincs mód, talán így sem, kitörni. Vergődik akár a dolgok mélyén az iszapos homály. Árnyképe annak, amit az az egyTovább…

Kihajolt a tízemeletes épület tetejének peremén, a mélység belekapaszkodott, azonnal magával akarta rántani. A szél vad táncot járt, hangosan csörögtek az ott felejtett antennák, mementói egy letűnt kornak. A hatalmas kommandós kés megcsillant a napfényben. Imádta. Lelke, ereje, akarata volt, tökéletesen kidolgozott markolatú, akár egy odaadó szerető, a tenyerébe simult.Tovább…

Hat vagy hét éves lehettem, amikor a következőt álmodtam: talán a régi házunkban volt, a bányatelepiben, nem tudom pontosan. Szüleim előtt álltam, s ők hirtelen, mint egy álarcot, egyszerűen levették az arcukat. A döbbenettől meg sem tudtam moccanni. Ami ugyanis az álarcuk alatt volt, az leírhatatlan és számomra teljesen ismeretlenTovább…

halálosan unom már ezt a felolvasást jó ideje ülünk ebben a rezzenéstelen könyvtárban és még csak ott tartasz hogy a nagymamád micsoda költő volt huszonheten hallgatunk egy huszonöt tagú csoport azt hitte az álomfejtésről lesz ma itt előadás elnézték a dátumot becsületből maradtak már épp kezdődött és a könyvtáros hölgyTovább…