Árny vagy már. A kihunyó fényben árny vagyok én is, Bábel zűrzavarában a szó elvész. Elhal a hang, a dühödten zúgó zivatarban a jó, amit mondanunk kellene még. Mert a jövőre tanít az a szó: az igaz, mit szólnunk még kötelesség. Elfojtja most is a horda, a vérszomjtól részeg, ésTovább…
A Dzsinn fohászai Összenyomva, fojtó kábulatban, volt időm keserűn kacagni sorsomon, várni végső leheletembe fulladva, várni a feszült csöndben, míg valaki megtalál, megalázva hiába tudtam erőm nagy, izgága izmaimmal sem voltam képes börtönömből kitörni, koldusként könyörögtem hát jöjjön valaki, és adjon csókot karcsú palackom nyakára, húzza ki végre a dugótTovább…
ott állunk majd pőrén meg nem gondolt mégis betartott fogadalmaink romjai felett rongyos meztelenségben túl a szerelmen túl mindenen sokat próbált karjaidat derekamra fonod és jöhet szélvész, és jöhet vihar nem árt nekünk többé meglátod bennem végre az embert az asszony, a nő, a kislány mögött én meglátom benned aTovább…
Az ősznek van valami semmivel össze nem téveszthető illata. Mint hosszú idő után a háznak, hova nagyon rég nem tértél haza, de már az ajtó előtt felidézed a morzsának tett szikkadt kenyeret s a kávéba mártott kockacukrot – pedig teázol, s üresen szereted. Az őszben ott van még a nyárTovább…
köpjél le bátran azt se bánom tépd szemétre minden versemet ne lássál engem ha melletted is állok legyél az aki magába temet nem szólok hozzád csak nézlek némán bennem nincsen se vád se panasz kérdésem sincsen így választ se várok tudom mit mondanál mindig ugyanazt kevés vagyok talán magamnak semTovább…
Az emberélet útjának felén talán esett. A híres toronyból talán óraütés szállt felém, és én méregettem: mennyit rombol bennem a perc, van-e még esélyem szerelemre, gyászra, s irgalomból is jut nekem majd, vagy csak a szégyen marad, és őröl meszes agyamban: miért így történt!? Nem tudom! Nem értem! Istenem, hiszTovább…
az avarban a megsemmisülés pattog ez a rothadó szivárvány halom már nem tudja hol van az elveszett éden én töprengek el az istenléten a fák ágán eltépett kötelékek a lomb hiánya is megzörren az őszben azt hiszem fényes lélekmag az isten a könyörtelenségébe vetve míg összébb fonja két szárát nyakamonTovább…
Vasárnap van, ünnepnap, a tiszta ruhák, a tiszta szobák és a tiszta lelkiismeretek napja. Mégis reggel a fürdőszobában az jutott eszembe, hogy hétfőn ittam, kedden késtem, szerdán lógtam, csütörtökön loptam, pénteken hazudtam, tegnap ütöttem és ma talán, na mondjuk ki, ölni is fogok. Most, hogy e furcsa érzés szóvá formálódottTovább…
Oly csendes a bennem lakó Isten, papucsban jár, van kedvenc pohara még sohasem találkoztam vele, lefekvés után érkezik haza. Hallom, mikor odébb tol egy széket, vizet forral, majd a polcon kutat. Ő is fülel, várja, hogy csengessek, mégis félek, hogy majd ajtót mutat. Talán csak pár közös program kéne, elmélyülhetneTovább…
Színes a hajnali égbolt, távol a szél neki hódolt, ím az idő kerekén: csorba a nyár erején. Festi a kinti világot, törli a képtelen álmot, csillog a domb tetején, sárgul a fákon a fény. Itt az a perc, ami némán átsuhan emberi arcán, észre se’ venni: a mult gondjaitól szabadult!Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.