A dombhajlatban megtorpan a pára, ahogy az idő csomót köt magára, már csak a konok, fagyba mártott gaz hajt, a vízfolt alatt lyukat rejt az aszfalt, sok lélegző még nem lelt menedékre, az ég sem vált már jókedvében kékre, a hűs szél pálló kévéket nyalábol a frissen szántott termő derekából,Tovább…
Nagymamánál egy mesebeli, matrózinges, szemét rebegtető kacsa tartotta a fali lámpát, a lámpaernyő meg sikkes esernyőt mintázott. Nagymama időről időre megkért, hogy fésüljem ki a szőnyeg rojtjait, ha esetleg kócosak volnának (erről magam gondoskodtam). A falra naptárból kitépett képet ragasztott, irdatlan hómezőben egy rozzant házikó állt rajta, ablakáig ért aTovább…
a korlátba kapaszkodva lemegyek a lépcsőn a kávé illata megcsapja orromat felöltözöm a kutyának a vizet ne felejtsem az ajtót se hagyjam nyitva automatikusan vezetek nem emlékszem hogy jutok el a hatalmas kapuhoz nekifeszülök nyitásához több erő kellene de szerencsére jönnek mások is elnézek mellettük zavarna pőre arcuk a bizonytalanságTovább…
csak tobzódjunk tovább vigadozzunk önmagunk gyatraságán gargalizáljuk át az éjszakát petting és másnaposság duruzsol bennünk észveszejtően gyengék leszünk holnap szinte nem is élünk pocsék jó érzés túlélve vegetálni nem is érthető az a néhány veszettnek hitt csodálatos év melyeket mint önnön bukásunk szimbólumait szemlélgetünk felesleges a többes szám ez nemTovább…
(agymenés) Csak egy szám. Minden számnak van valami jelentése, és mindenkinek más jut eszébe róla. Negyvenkét fa szépen sorjában, egyszerre virágoztak, egyszerre hozták finom, lédús gyümölcseiket. Egymásba borult lombjuk alatt kavicsos út vezetett a házhoz, kapu nem volt, a bejárat előtt virágos kert virított. A fákat kivágták, a bekötő útTovább…
Éjjel, a téren falevelek pilinckáztak, rebbentek az égen, látni nem láttam, de hallani véltem, aztán hajnalban, abban a szűrt fényben, amelyben lámpa nélkül olvasni még nem lehet, az ablakban állva kilestem, mint vetik le szemérmesen gyönyörű őszi ruháikat a karcsú fák, lesz egyre pőrébb a sok-sok ág. Megértettem, hogy azTovább…
csak hódolat illet, nem bírálat mennyire belénk égett minden kis karcolásra béget egyet bennünk az önérzet miközben tudjuk, nincs kész az alkotás még folyamatban de megmutatjuk így félkészen hadd lám, mennyien bólogatnak és tudod, igazunk van, nem kritika hozzánk dicséret illik erre a hajóra ültünk, így kormányoz minket a hajóskapitány,Tovább…
Nem rohanhatunk tovább, ha a természet csendben megpihent. * Tűz martaléka lett a mai nap, elszáll emlékpernyeként. * Novemberi est hűvöse elterül a szürke víz hátán. * Szürke ködben jön az este, halászmadár tavon portyázik. * Mondhatunk igaz szavakat, ha léptünk kis virágra tapos. * Magányos fának társa árnyéka, homok-Tovább…
utak kutak keresztek patakok hidak füzesek málnások szőlők kunyhók faajtók vaskilincsek borospincék kukoricások búzatáblák répaföldek kiscsibék sasok verebek esték nappalok reggelek napfény felhők esők zápor vihar jégverés aszály porvihar rögök méhek lepkék bogarak csigák szöcskék madarak rétek erdők bozótok virágok levelek illatok derek zúzmarák havak kémények füstök falak álmok reményekTovább…
akárki vagy rohadj meg ezt köpte oda valaki a lefestetlen ablaktalan ajtó mögül a kopogtatásomra a melléklépcsőházi lakásban a szigony utcában ezerkilencszáz- kilencvenháromban. a józan ész azt súgta szaladjak az ösztönöm nem engedte az újabb kopogtatásra kicsoszogott egy öregasszony ami meglepett mert férfire tippeltem enyhülten nézett rám és behívott csakTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.