Csak sós szemét. Emberalkotta rossz. Nyoma se az égi világítóknak. Itthagyták a pártatlan csillagok a füst alatt a temetetlen holtat. Vagy félholtat? Még rág a fájdalom, belehasít a fagyott végtagokba, áram üt át dermedt axonokon, talán felérez még némelyik pontja. Összekucorodik a tehetetlen, önmocskában, -bűzében vacogó, csontigseb város a fojtóTovább…

nem tudod eldönteni hogy kész-e vagy csak egy része az egésznek az, amit észlelsz hol az a távlat amiből egyszerre benézhetsz az összes teremtő dimenzióba, hol a sejthalmazok nevet kapnak valamit látsz lehet, egy ház sarka sapka csücske vagy egy kitört ablak vagy éppen te vagy egy tükörben neved isTovább…

Látogatóban voltunk. A 16/C-ben, Szabóéknál egy hatalmas hal uszkált a fürdőkádban. Mi, gyerekek ujjongva csodáltuk, és a hal is örült nekünk: ide-oda-forgott, szinte repdesett a mosópor-illatú fürdőkádban. Közben hallgattam, ahogy az a másik anyuka elmeséli anyámnak: Laci most az erdészetnél kapott állást. A pénz kevés, de jön hozzá ez-az. Ez-az!Tovább…

Érdekek józan-hidegen, de bizonytalan vizeken sodródó sajkáján próbálkozik hitt vagy megjátszott szerelem; merül az önbecsapó habokig, ügyeskedve az önzés eltörött evezőjével; s játszva, hogy örök. Bekapjuk mind a süteményt, fogadva mint kancsal reményt, szolgáljuk önként, mert konok önös, feszítünk vitorlát: erényt, és hisszük, e mozdulat ösztönös, mert benne legszebb arcunkTovább…

mostanában az élet rendje véget nem érő félelem szavak pánikja a félbehagyott kéziratban vagyunk az élet ügyefogyottjai hullásuk elől szökő csillagok készséggel görnyedező hegyek hulladék eszmék sűrű sarát dagasztjuk amiben a semmi ver gyökeret mások teljes védettségben kartelleket kötnek kiárusítják a jövőt nem értenek az örökkéhez a változás olyan mintTovább…

én vagyok én vagyok saját elvárásaimnak az elvárója parancsolóm és végrehajtóm itt velem történik minden felügyelem magam mi lehetne és ami nem lett miért nincs a versben de a létező világ törtrészeiből összerakott vers is valóság nincs más választása ha egyszer van IQ- és EQ-igényesnek szánt szövegekbe álmodom értelmi ésTovább…

Részlet a „Szobor válaszai Pygmalionnak” c. ciklusból A köztünk lévő láthatatlan ködöt az érintésben meginduló vággyal áttöröd, és bőrödön az apró-finom pihék rásimulnak hamvas, érces-sima testemre is. Látom, tudom, s mégsem érzem az érintésed igazán, teljes egészében. Viszonzásra vágysz, és én megadnám. Már emelném karomat, hogy téged szorosan átfonjalak, hogyTovább…

Boleró Ringat, kábulatba tesz, furcsa képeket hoz, a halk dobszó vissza-visszatér, az ismétlődő, örvénylő ritmus felemel, finom mozdulatokkal kísér, éjálmodat hívja elő, szédít, a bizonytalan ürességbe lebegtet, erősödik a dobpergés, a zene magasabbra vált, felráz, pólusaid kitágulnak, aztán mélybe száll, megnyugtat, simogat és bevon, kizár belőled minden más érzést, gondolatot,Tovább…

Élet-tábortűz-zakatolás végestelen végig… Folytonos kiutak, szabadulások, szökések a semmiből, az ígéretek elcsépelt szólamaiból, a lelki nincstelenség bilincseiből. Fényévnyi távolodás agyvermek sötétjéből. Megváltás-keresés és mámoros megtalálás felbúgó dallamokban. És közben mégis mekkora csend! – Legbelül, ott, ahol a hús meghajlik a lélek előtt. Ott rózsafák vannak, és anyám, aki az útraTovább…

Gyertyafényes szép karácsony, Hogy eljöjjön, alig várom! Nem vágyom én fenyőfára, Csak meleg legyen a kályha. Nem kell cukor, csokiszelet, Csak kapjunk kis friss kenyeret. Ha nálunk is angyal járna, Lenne csizma, meg kabátka. Ha az apám munkát kapna, Nem is kéne az angyalka! Megvenne ő miden szépet, Miről anyámTovább…