Csak sós szemét. Emberalkotta rossz.
Nyoma se az égi világítóknak.
Itthagyták a pártatlan csillagok
a füst alatt a temetetlen holtat.
Vagy félholtat? Még rág a fájdalom,
belehasít a fagyott végtagokba,
áram üt át dermedt axonokon,
talán felérez még némelyik pontja.
Összekucorodik a tehetetlen,
önmocskában, -bűzében vacogó,
csontigseb város a fojtó hidegben,
jég rakódik rá és fekete hó.
A maradék életen áttipor
terepjáróabronccsal ez a kor.