szeme szikkadt, mint forróságban fuldokló tó tükre, szempillái, mint tóparti nádasok szélben szúrósra tépett lándzsái, haja fehér fűszál, mely ritkásan nő, vékonyka copfját kontyba tekeri, ha aludni tér kendőjét leveszi, apró kontyát leereszti, ezüst kígyócska tekereg fehér damaszt párnán, míg ő álmodik valamit mindig szerettem volna tudni, mit…Tovább…

Nem kevesebb mint örök élet ígérete gurult elém a nyócker aszfaltján. Vakartam is a fejem, ebből a proli áhítatból bevállalni egy örököt? Szoba, konyha sparhelt, wc kint, közösen, ezt örökké? Talán az újpalotai luxus panelban, az mán döfi. Odaköltöztünk mielőtt szanáltak bennünket. Hála Istennek, az sem tartott örökkön, örökké.Tovább…

ami éppen van talán ez az egyetlen közös az élők és a halottak között az eredendő munkamegosztás van aki kitalálja van aki csinálja kivitelezni nem lehet máshol csak itt ma nem ekével szántunk és nem szappannal mosod a hajadat mondhatni azért vagy hogy a föld és a haj ne szikkadjonTovább…

várom, hogy átkaroljon a lét elviselhetetlen könnyűsége, a cérnaszál, mely a földön tart, és csak ölelem a fikuszt, a tegnapi ing gyűrött ujja szétterül a vetetlen ágy alján, hideg és élettelen, és csak ölelem a fikuszt, kedvenc margarétás bögrémből iszom a kávét, forró és fekete, és csak ölelem a fikuszt,Tovább…

Hó esik, hogy máshogy kezdődhetne vers, este, tél, taplóig ázás, magasan dübörögnek az angyalok, szájukban kék fürdőszobák és szőke samponok, szárnyuk alatt tépett staniclik, hullahó, hullahó, mesebeli álom, kékre fagyott arcomat füstbe bugyolálom, valaha volt bohócom, az rángatta így madzagra járó kezeit, van csörgősipkám: hajamra hó fagy, fejem rázom, eldübörögnekTovább…

A mozdulatot befejezettnek nyilvánítod. A mozdulatot befejezettnek nyilvánítod, mondtad korábban, évekkel ezelőtt, és most megismétled. Befejezett tény a mozdulat, mondtad korábban, és most megismételted, mikéntha befejezett tényt. A mozdulatot befejezettnek nyilvánítottad, befejezettnek a mozdulatot, és mint befejezett tényt említed, emlegeted. Befejezett tény ez a mozdulat, elmúlt üzenet, teszed hozzá, nyugtalanTovább…

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő /A 2020-as őszi félév alkotásai./ Bali Anikó: Foltja a napnak Esemesben írom, olvassátok: Hallgass rám még egyszer oh, ifjúság!* Ha szürkült tükrötök képe átok, és apátok óráján rozsda rág, fénylő ajkatok zamatát veszti, gyöngyfogatokba sötét szú harap, hajatok a tél ezüstre festi, és bőrötökTovább…

Nyomomban az éjszaka. A hold, mint durva kavics ütődik homlokomhoz. A szél spiráljai hajamba csimpaszkodva borzolják a kövek bőrét. Szürke folyosókon a felhők is utánam erednek. Idegeim kihűlt higanyba mártva, testem ízekre tépi és felszívja a várakozás. Megvillan az ég: arcom kivilágított sziklafal. Mozdulataimat pásztázza a csend. A szavak túlfelénTovább…

Istenem, teljes szívemből bánom a bűnöket, amelyekkel az a riherongy szomszédasszonyom megbántott, deszkákat, törött lavórt, sittet haijigál át a kerítésen, direkt uszítja a kutyáját, hogy összecsinálja a kertemet, bosszantásból bömbölteti a zenét, amúgy is mindenféle férfiak járnak hozzá, látom ám én, Uram, mert megélesítetted a tekintetemet, és félrehúztad a függönyömetTovább…

Uram, add, hogy ma is rossz idő legyen ma is rejtse köd az ostromlott város sebeit a falakból kilógó vezetékek ne emlékeztessenek minket gazdagon termő indás növényeinkre, amiket kimosott az eső add, hogy a leomló kövekről ne jusson eszünkbe a békében élők szekrényeiben megkeményedő kalácsdarabok add, hogy ne gondoljunk aTovább…