Sógor Zsuzsanna: Nagyanyám alszik

szeme szikkadt, mint
forróságban fuldokló tó tükre,
szempillái, mint tóparti nádasok
szélben szúrósra tépett lándzsái,
haja fehér fűszál, mely ritkásan nő,
vékonyka copfját kontyba tekeri,
ha aludni tér kendőjét leveszi,
apró kontyát leereszti,
ezüst kígyócska tekereg
fehér damaszt párnán,
míg ő álmodik valamit

mindig szerettem volna
tudni, mit…