A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő
/A 2020-as őszi félév alkotásai./
Bali Anikó: Foltja a napnak
Esemesben írom, olvassátok:
Hallgass rám még egyszer oh, ifjúság!*
Ha szürkült tükrötök képe átok,
és apátok óráján rozsda rág,
fénylő ajkatok zamatát veszti,
gyöngyfogatokba sötét szú harap,
hajatok a tél ezüstre festi,
és bőrötök foltját issza a nap,
zokogva kérditek majd: Úristen!
Úristen, hát hol a nevetésem?*
Barátaim, jaj, hova tűntetek?
*Füst Milán – Öregség c. verse modorában, szabálytalan, töredék sorok használatával
Bokros Judit: Esik
Buda Ferenc Pesten esik a hó című verse nyomán
Esik a hó, betakar,
szempillámra ráragad,
beborítja az utcát,
beleugrál a madár.
Tiszta fehérséggel,
játszi könnyedséggel
terül szét az éjben.
Kabát lesz a szobrokon,
megőrzi a lábnyomot,
tenyeremben elolvad,
mintha ott se lett volna.
Esik a hó, pelyhedzik,
a szememre könnyezik,
szívsebemet elfedi.
Dudás Petra: Kedd
vizes cipőben fázom a villamoson
autóra még vezetőként se futja
megáll az ezüst óramutató
nincs már idő semmire
az eső eláztatja az internetet
marad a könyv papíron
nem találom a hangomat
Fehér Kinga: akkor is…
– karanténvers –
birodalmam kétszobás,
koronázatlan királynő vagyok,
szolgáim szorongó esték
és lassú nappalok,
álmomban mellémbújt
és átölelt a nyár,
reményt súgott fülembe,
tudom,hogy te voltál,
együtt vagyunk de egyedül,
itthon magunk, legbelül,
beszélgessünk ma is reggelig,
így az idő jobban eltelik,
aztán remélek és várok,
de mindenkit elér a hálózatom,
a töretlen hitem,
így együtt vagyunk mindig,
akkor is ha nem…
Hajnal Éva: Kérdezlek
– Füst Milán modorában –
Hallgatag tisztásaidon
egykor emberőzek lármáztak, Uram.
Gyönyör mulatott fülledt völgyek hasadékán,
pipacsok lángjain szél lihegett
és derékig ért a margaréta.
Pacsirtaágon ma varjú károg
s vakító fogak emlékén inog a léckerítés.
Széttárt karokban kétség fészkel,
kiszáradt folyók medrében bogáncs.
Kérdezlek Uram,
mi végre,
hogy szívünkben csupa csend
s fejünk körül tompa derengés?*
*Szabálytalan részlet, Füst Milán: Öregség című verséből.
Korda Zsuzsa: Líra fíling
Petőcz Andrásnak
valami férfi, valami teremben,
valami szépírásról
magyaráz,
tágra nyílt fülű,
lelkes hallgatók nézik,
verseket hoznak,
valami jókat, valami rosszakat,
titkos összetevőkről
folyik a találgatás,
valamiféle öröm, és jókedv
a levegőben.
Páli-Herczeg Attila: a pazarlás önkívületei
a vályúba ontjuk álomképeink és magunkra nyíló ablakoknak tévedjük őket álommonitorok fojtják zakatoló mellünk rőt csusszanásait táncolnak előttünk alsó rétegek elénkmaszturbált digitális virágai
gigabiteket és bájtokat termel önző szívünk és a kéjvágy szürke mezőibe vetjük el őket
távolodó algoritmusokban támolygunk de hol van már a vérnarancsok sűrű bánata belőlünk már csak titánium gépek vad tülkölésében lel szomorú szívűnk indás nyugodalmat
a buszokon felügyelő izzadságszag a bennünk halványló öregek párái tapadnak arcainkra vagy a vakító pixeles világ összeomló szoftvereivel
lefagyott sóhajaink nem indulnak már újra a rothadó gyümölcsök áriájában de tudom a szikrázó madarak néha leszállnak még a felégetett tarló új hajtásaira
tegnap fél kilenckor hirtelen bibliai idő lett és hidrogénbombák álltak sorba a teremtés indás oltáránál de ma már a mosogatóban hagyott borospohár irdatlan magánya nyeli el felkacagó sorsunk stroboszkópvillanásait
már nem tudom hol vannak a soha nem álmodó népek vagy a mindig álmodók
kapaszkodok egy öreg fába mely már bölcsre itta magát és a tündérek organikus bánatát kovácsolom
kezem alatt alakul az éjjel végre kozmikus ürülékekre vetítem örökös bánatom
az utcán elhajított bérpapírok érzik csak igazán a fullasztó haszontalanság ökölcsapásait és mi öncsalva védjük még műanyag látomásaink de csak a holdkaréj mászsibongású menedéke tartja meg a bennünk lovagló héroszok magabiztosságát
a tücsköket helyettesítő ciripelések között mocorog a vágy hogy most talán anyám üzen kattogó szívfürtjeivel
ó szomorúság s ó örömek hínáros mélyei
megőrizni a kövek visszakövethetetlen repedését ennyi nem kell más
félvárról vettem a harsonák csökkenő földcsuszamlásait pedig bennünk a ki nem haló izgalmak életcsempéi töredeznek s kedvesem állandó fénye mellett bomladozik a kárpitok istenkáromlása
nem kell szomorkodnotok úgyis megyünk nem egy de száz alakban a szúnyogcsapások primitív konstrukcióival az örök feledés rímfellegeibe
legyetek bizakodók ma még bánatnak érzed a holnap karikázó ösztövérségét
de hamarosan elhagyott panasztanyák házainak üres matyóságát idézik vadulásaink és mindenféle metaforaszerkezetekbe írjuk bele gyöngyeink haszontalan patakzását
Szepesi Jolán-Jolka: Fahéjas csirke
Berda József: Birkapörkölt című verse alapján
Berda József gondolatban talán lekakálna,*
jó birkapörkölt* helyett fahéjas csirke?!
Hogy pontosabb legyek fahéjas, fokhagymás,
szójaszószós csirke megsütve és párolva,
a tányéron körbeültetve sült almákkal,
középen burgonyapürével. Nagy méretű
lapos tányér kelletik hozzá, hófehér, hogy
kiemelje a színeket, az elegánsan
fehér burgonyapüré a tojástól kapott
sárga árnyalattal, a sült almák fakult
pirosa alól kibuggyanó krémes gyümölcshús
és a formás csirkecomb fényes-mázas barnája
Harmónia van a tálon, látványa, illata
íze, a fokhagyma férfias, a fahéj
szende rafinált aromája egyesültek
s a szója elsimítja az ellentéteket.
Mennyei ízek ínyemen, gondolatára
is elindul a nyálelválasztás a számban.
Élvezete nem hasonlítható semmihez
még napok múlva is jó érzéssel tölt el.
*Utalás Berda József: Különös idill és Birkapörkölt című verseire.
Vezsenyi Ildikó: konkrét
a golyó a golyó
pssssz elhagyva
pisztoly csövét
pörög csak pörög
mellkashoz ér
áthatol átrongyol
rajta a falnak
csapódik vissza
pattan leesik
járdán folytja
patt-patt pattog
eltűnik a két
járdalap közötti
résben bizonyíték
azon az órán percben
költőnk hal ott
kritika golyója
kritikus pontban
a szívét – vértócsa
terjeng alatta
űrlap teteje
űrlap alja
kitöltésre
pecsétre vár
konkrét: a golyó, a golyó, elhagyta a pisztoly csövét csak pörgött, pörgött, mellkashoz ért áthatolt, átrongyolt rajta, a falnak ütközött visszapattant leesett a járdán pattogott, pörgött, pitt-patt, eltűnt a két járdalap közötti résben. Bizonyíték volt, bizony, azon az órán. A kritikus halott. A költő golyója pontban a szívét találta el, eltalálta, az jól el lett találta.
Az űrlap teteje
Az űrlap alja
Írj be üzenetet—
A kurzus hallgatói:
Bali Anikó, Bokros Judit, Dudás Petra, Vezsenyi Ildikó,
Páli-Herczeg Attila, Korda Zsuzsanna, Szepesi Jolán – Jolka,
Fehér Kinga, Hajnal Éva