On:
In: Szépirodalom, Vers

Mocskos kis kudarcaim ott viháncolnak körülöttem, képembe röhögnek, miközben mindegyik kiharap egy apró darabot szívemből. Azt mondják, ez genetikus és szocializációs következmény; kudarckerülő akarok lenni, miközben régi barátom jut eszembe, aki azt mondta: „a problémát élvezzük, nem megoldjuk!” Mocskos kis kudarcaim tanítanak, szürkének és semmilyennek lenni nem bűn, legfeljebb kellemetlen;Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bemelegítés csupán, ahogy verseng a szélben, majd hirtelen boldogan landol két seregély egy éppen mély sóhajjal rügyet bontó ágon. Valami magasztos béke ül a tájon, különös, éteri visszhanggal felelget ide-oda a feketerigók, zöldikék hada, és az égi palást áttetsző, kék selyme óvón lehajol az anyaföldre, angyali kórus köszönti zengve azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

nem lehet a más szemével nem lehet a más szemével a más életéből nézni valamit nem lehet ki-be járni a mások házába nem lehet beszorítani senkit semmit a róla alkotott képünkbe az emberek hallgatnak a tárgyak titkolóznak a tájak elrejtőznek fény vagy ború rejti lényegüket de vannak néha misztikus pillanatokTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. Almafa Otthon vagyok, azt álmodom, körém gyűlve barát, rokon, nem látom őket csak tudom, hogy ott vannak, az ismerős tárgyak meg olyanról faggatnak, hogy az ujjnyomomat őrizzék-e még. Nem tudok felelni, nincs módom az illemre, talán majd máskor válaszolok mindenre. Itt majdnem felébredtem, de a fáradtság visszarántott vagy talánTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hát fiúk, azt mondják, koporsótöltelékek vagyunk. Pedig a dolgunk csak annyi, hogy átmenjünk az átmeneten. Ehhez nem is kell sok: Tisztán tartott, éles fülek, no meg két kéz. Elég erősek, hogy a munkát megragadják, és elég gyengék, hogy a tervezést átengedjék. Tudjátok fiúk, mi hullámlovasok vagyunk. Óriásdeszkákon nyargalunk percenként kilencvenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szeretném az ablakon túli hazámat egy széles mozdulattal magamhoz ölelni, a mindenség kis darabját visszakapni[1]. Vágyom a teremtés bölcsőjébe, mikor még az ember-állatot nem rútította a rossz, nem keltek zsarnokok, silány poroszlók, türelmesen várta örök-ifjan, sárba gyúrt kis szikraként, mikor jut a mennyországba, és meg se próbálta mímelni Urát[2], JóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hadd szegezzem le mindenek előtt hogy annak, mivel vádolhatnál a javáról én tehetek ha te nem vádolsz meg most megvádolnak tetteim lássuk hát őket inkább hamar időnk pereg… embert öltem legalább kétszer és újra meg fogom tenni ha kell gyilkos mégsem vagyok ettől ne félj talán elhiheted nekem hogy nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

megint elejtettem és most már darabokra is tört anyám csak annyit mondott hogy szedjem össze de legközelebb is nekem kell mosogatni és ha még egyszer megtörténik akkor vennem kell egy újat szóval elvetettem ezt az eldobósdi taktikát de így tanultam meg a hűséget mint értéket mert az nem lehet hogyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bocsánat Asszonyom! mondtam, mikor vállaink összeütköztek a tömegben, semmi, mondta, egy hanghatás, arcán röpke pillantás, ami bennem régmúlt emléket idézett. Volt egy lány, egy gyereklány, lehetett tizennégy éves, lófarkas, vagy copfos, már mindegy, de szerelmes, tizenéves. Bátortalanul fogtam meg félve először a kezét, suli után akkor hazafelé. Százszor kerültük megTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mire felébredtem már hiába kerestem s azon tűnődtem hogy mit mondtam az éjjel mert eszembe jutott a „soha ne aludjatok el haraggal” s azon gondolkodtam nem vitatkoztunk-e nem hangzott-e el bármi bántó nem bízom magamban aztán eszembe jutott hogy talán meg kellene kérnem mindenkit fák terek utcák autók felhők galambokTovább…