Birizgáló Olyan vagy, mint egy kis göndör, huncut, csiklandozó hajszál a tarkóm fölött, a nyakamnál folyton érezlek és birizgálsz de mikor odanyúlok sosem vagy ott valójában csak megpödör a szellő én meg vakaródzom egész álló nap. Távolság a szerelem selymes varázsszőnyegén puha bojtként csüng a bánat hiányod szűkölve simulTovább…
Belőlem majd bükkök nőnek, vagy érdes kérgű tölgyek. Egyszer a lelkek megbékülnek, nem szeretnek, de nem is ölnek. Egy fa leszek a sok közül. Susogva zúg a lombom. Lesz majd talán ki ennek örül. Ezt csak magamnak mondom. Mert nem érdekel egy fát sem, hogy kinek ad árnyékot, erőt. EmberkéntTovább…
amennyire vissza tudok emlékezni mindig a bölcsességet kerestem sokakat megsértettem ezzel főleg a lehetséges szeretteimet nem voltak elég jók nekem és nem is lehettek mert képtelen voltam fölfogni a testi valóságukat hogy a melegben nem izzadnak tudnak csevegni mikor ég a ház és még elzárják a gázt mikor már lángolTovább…
kék szemed a tekintetemben szokványos lenne ezért inkább kútmélyén áttetsző homokgomoly belégzésből leheletbe illatunk az oxigénben miért más az utad nem követhető nem érthető miért? ki vagy te? Bálám matathatna az úton szamara angyali fényében rácsodálkozva a kivont kardra ah, mondom én, ki itt a senkiházi? mekkora tévedés ez vanTovább…
vendégként jártam olykor abban a házban nem érdekelt más ott csak az a szoba minek mennél be mi sem nagyon járunk oda sikerült bejutnom mégis a kétszárnyú faajtó nyikorogva nyílt kerek asztalon valami kristálygömbbe zárt virág mellette két komoly fotel szekrény is volt a sarokban barnán fénylő politúr az aprókockásTovább…
most avult árnyak bolyonganak fejed felett smirgli bársonyával etetnek kíméletet s te folyamatosan nyeled keservedet bensődet hideg rázza bomlik a felépítmény koordinátát vált a váza dönteni fáj gubancolódnak az illatok széna vagy szalma választását etikátlan gúzsba kényszerítik csalódott csontra fogyott gondolataid „magad uram” asztalra holtan kiterítik galamb csőrében olajág teTovább…
telnek az évek, múlnak egyre ezt is megírta mindegyik rendre ki tollat fogott valaha és sikerült megöregednie nehezek a lábak a kezek az évek betelt az idő vagy be nem telt s ki tudja mennyi belőle, mi számít gyanús, hogy inkább az, ami nem számít- ott sosem igazán csak mellékesenTovább…
Ha az embernek nincs kihez szólnia elalvás előtt, este, meg ébredés után reggelente, idővel megtanul azokkal a szeretteivel beszélgetni, akik már eltávoztak, odaát megtalálták egymást, és meglehet, éppen a még élők sorsa felett boronganak. Ha az embernek éveken át nincs kihez szólnia, beéri végül halott szerettei szavaival is. Hiszen odaTovább…
rossz volt a mértékegység, amit adtál, nem tudtam átváltani, elszúrtam az egészet, nem állt össze, csomós maradt, darabos, kezemmel minden alkotóelemét éreztem, odatapadt az ujjaimra, rá és közé, kidobtam az egészet, a két tábla csokit megettem, a süteménynek már úgyse kell, nekem viszont igen, az endorfin az életben maradás legalapvetőbbTovább…
Elidegenedett világban keressük magunkat, múltunkat, igazunkat. Amit tanultunk az elődöktől, ellestünk a társadalom függönyén át, most már szégyellni kell. Szégyen akkor is volt és volt bűnbocsánat. Ismertük a ház lakóit, beugrottunk egy szelet zsíros kenyérre a szomszédhoz, egy nyelvet beszéltünk. Megváltoztunk, legalább is ezt akarják, hajlítják az ideológiát, görbítik azTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.