On:
In: Próza, Szépirodalom

József Attila emlékére   Tizenhárom éves koromban történt Kolozsváron. Hetesek voltunk Julcsával. Órák után nekünk kellett kitakarítani a régi, magas, íves mennyezetű tantermet. Üres volt az osztály, a csendben csak a padok puffanása hallatszott, ahogy recsegve oldalukra döntöttük őket, gurultak kifelé a megbarnult almacsutkák, ottfelejtett ceruzák. Barátnőm váratlanul egy könyvetTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Hányszor mondták nekem: figyelj oda jobban, írjál szebben. Hogy emlékszem az érzésre, ahogy szorítom a ceruzát, próbálom kanyarítani a betűket, egyik se olyan lesz, a ceruza mintha vasból volna, húzza a kezem, fáj az egész karom, a vállam és a gerincem. A tollbamondástól félek a legjobban. A toll túl vastagTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Rovatunk, Lackfi János József Attila- és Prima Primissima-díjas író, költő kreatívírás kurzusán született írásokból szemezget, a kurzus Szóbanforgó című oldalán közzétett alkotásokból.   2025. április 1. Bakonyi-Tánczos Vera ANYAJEGY Milyen érdekesen burjánzik ez az anyajegy, gondolta, ahogy nézte a kis rücsköket a fáradt délutáni fényben. Mint egy idegen bolygó: ittTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Lehet-e sárban szánkózni, hónak se híre, se hamva, van is tél, nincs is, legalább reggel ki kéne látni valahová, ellátni estig. Nem tovább, de estig. Megállok vasárnap éjjel a hígan kivilágított konyhában, a talpamra süt a kő, s akkor valahogy eszembe juttatom a karácsonyt, és arról ezt a tárcát. EttőlTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Itt vagyok hát újra a régi városban, ahol már minden másképpen van. Ahol már a beton és az aszfalt könyörtelen lávafolyamai borítják a régi utakat, a megüresedő csöndbe hulló házakat, mozdulatokat, érintéseket. Itt vagyok ebben a városban, idegen arcok, idegen emlékek között és idegen utakon bolyongok, keresve emlékeimet, melyektől idegenTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

(Részlet a VI. fejezetből) Húszas éveim vége felé lettem csak felnőtt, de ehhez el kellett hagynom az előző életemet. Sokáig elfelejtettem, honnan érkeztem, csak mentem előre, mintha valamilyen csoda várna rám a jövőben. Mások, az idegenek, a barátaim társasága és családja érdekesebb volt, mint a sajátom, hozzájuk akartam igazodni, nekikTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Karácsony előtt két héttel, rögtön azután, hogy hazajött az ócskapiacról, Nagymama elkezdett a kókuszpálmákról mesélni. Azt mondta, nehezen tudjuk elképzelni, de hát van, ahol ilyenkor nem sötét és hideg és szegénység és kommunizmus és térdig érő hó van, hanem meleg nyár, és a tenger fehér homokját kéken nyaldossák a tengerTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Akkor legyen idén az a karácsony, hogy otthon vagy valahol. Nincsenek viszonylatok, nem adódik egy „ahhoz képest”. Minden úgy természetes, ahogy van. Magától értetődik. Nem lehet másképp. Képes vagy elfeledni, kizárni a tudatból, milyen sok helyen laktál már, számtalan város ezer tere, és még ebben a mostani utcában is voltTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Hét évvel ezelőtt mindhárom foxterrier kutyámnál egyszerre diganosztizált az orvos rákos daganatot. Emberi mércével ők gyakorlatilag egy család voltak, két tizenöt éves szülő, és tizenegy éves lányuk. Helyesebb lenne úgy írni: egy család voltunk. Sorban, egymás után adta fel szervezetük, el kellett őket altatni. Háromszor mentem végig egy olyan folyamaton,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Apa, mi ez a fenyőillat a kocsiban? – Egyél szépen, itt a kölesgolyó, a kedvenced. – Apa valami szúr. Egy tűlevél, jé, itt járt a Jézuska? Még nincs is karácsony. – Nézd, ott egy nínó! – Ott karácsonyfákat árulnak, de jó! A Jézuska is ott veszi? – Igen, ott.Tovább…