Kell, hogy legyenek életünkben olyan órák, napok, vagy időszakok, amikor igazán nem számít semmi, sem a gondok, sem a tervek, sem a kicsiségünk, sem a magányunk, sem az idő múlása, csak az öröm, csak a játék, csak a szeretet, csak a pillanat pazarlása, csak a jelen. Isten tékozló jóságában, tisztaTovább…
Lúdtalpam van. Süllyedésnek is hívják. Az orvos rögtön észrevette. Használjon betétet, mondta. Én nem hallottam. Nem azért, mert süket vagyok, hanem azért, mert az orvos csak gondolta. A nővér mondta, de neki nem hiszem el. Semmit sem hiszek el. Azt sem, hogy érdemes volt az orvosnak megmutatni. Ezen már nemTovább…
Amennyi jólesik: egyszer, valahol külföldön, ott is egy nagyon drága és nagyon jó csokoládéboltban vásároltam egy tábla közepesen drága, de igen kitűnő keserű csokoládét. Minden formájában szeretem a csokoládét, bármikor tudnék enni belőle, már csak azért is, hogy bosszút álljak gyerekkorom nagy szocialista csokoládétlanságán. (Ellenállok, nem írom ide az obligátTovább…
Az ízrádió N. békésen aludta az igazak álmát az ágyában. Valóban álmodott is valamit! Méghozzá űrutazásról! Egy ismeretlen bolygón landolt, ahol sok kaland után összebarátkozott a bolygó lakóival, akik megvendégelték. Abban a percben, hogy az álmában befejezte az evést, az ágya mellett megcsörrent az ébresztőóra és megszólalt egy géphang: –Tovább…
A párás ablaküvegen tenyeremmel dühösen maszatolom el rajzomat. Már megint ketrec. Meglátom az asszonyt az esőáztatta utcán, ahogy jön a Fekete Macska felé. Hajlott hátú, fejkendős, bőven túl a hatvanon. Látszik, megviselte az élet, hosszú, mély barázdák futnak végig az arcán. Én mégis egy cingár, cserfes kislányt látok magam előtt.Tovább…
„Magvető” denevér története (…) Hanna nem félős fajta, nem undorodik semmitől, nem tart az állatoktól, bogaraktól, semmiféle élőlényt nem tart csúnyának, félelmetesnek. A napokban dedikálásra tartottak az anyjával, hogy az óvónéniknek legyen karácsonyra összefirkált Boldizsár Ildikó kötetük, amikor mindjárt az első sarkon megláttak egy szárnyszegett, szomorúan vergődő denevért. Hanna lelkesedése,Tovább…
Csupa ránc vagyok. Az idő. Nem vesszük észre. Elbújik. Ha fiatalabb lennék, lehet, hogy másképp gondolnám, de öreg vagyok. Gyakran remegek. Anyai ágon örököltem. A szomszédom süketnek tart, mert túl hangosan nézem a tévét. Én őt tartom süketnek. Két éve nem beszél a lányával. Micsoda egy csinos nő! Irigykedik rá.Tovább…
Délutáni étterem. A legtöbben már befejezték az ebédet, csak kávé volt az asztalokon. A leveleit hullató japán juharág a főbejárat felőli kirakatüvegen valójában a büfében látható festmény tökéletes másolata volt. Az ág levelei közül a téli felhős égbolt bukkant elő. Szél fújhatott, a fák ágai szünet nélkül mozogtak. Valójában aTovább…
Tudod, hol voltam délután? Nem, nem munkahelyi értekezleten. Vagyis az volt, csak én nem ott voltam. Egész délután a kocsiban ültem, lehúzott ablakkal, ott a nevelőotthon kerítése mellett. Hallgattam őket, hogy kiabálnak, hogy játszanak, hogy hangoskodnak, üvöltöznek, mit tudom én melyik a jó szó, hallgattam őket, és próbáltam elképzelni, hogyTovább…
– Jézus nem velünk üli meg a páskát, jól tudom? – kérdezte Lea, és kérdőn nézett Máriára. Helyette azonban Szalómé válaszolt: – Nem. A tanítványaival. A fiam mondta, hogy Jézussal lesz a páskán. Lea visszakérdezett: – János nagyon szereti Jézust. Állandóan Vele van. Nem félted? Szalómé tekintete megváltozott. Olyan békességesTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.